As Time Goes By - A filmzene

A Me llaman Caye után újra filmzene, de több mint hatvan évet visszaugrunk az időben. A Casablanca különleges varázsa tulajdonképpen érthetetlen. Ahányszor megnézem, annyiszor kell beismernem, hogy a cselekmény tele van lehetetlen, logikátlan és következetlen elemekkel. És mégis: ahányszor megnézem, annyiszor kavar fel és nyűgöz le újra Kertész Mihály halhatatlan mozija. Miben áll a titok? Szerintem elsősorban a nagyon jól kitalált karakterekben, akiket kitűnő színészek jelenítenek meg. Ebben a filmben szinte mindenki izgalmas. Elsősorban persze Rick (Humphrey Bogart), aki a westernekből lehet ismerős: kiábrándult, cinikus felszín, keménység és határozottság, de - mint Renault kapitány szellemesen megjegyzi - valójában "sentimentalist", aki végül példát mutat önzetlenségből és önfeláldozásból. De minden mellékszereplő egy külön világ: nemcsak Renault kapitány (Claude Rains) vagy Ferrari, a feketepiac feje (Sydney Greenstreet) emlékezetes, hanem egy életre megjegyeztük az ügyeskedő Ugarte (Peter Lorre), a bölcs főpincér, Carl (Szőke Szakáll) vagy akár a Marseillaise-t könnyezve éneklő névtelen gitáros énekesnő (Corinna Mura) és a nagyonszerelmes mixer-vagy-mi Sascha (Leonid Kinsky) alakját is. Szerintem az is zseniális, hogy a film egyetlen igazán szürke alakja egyben az egyetlen egyértelműen pozitív figura: a nemzetközi ellenállás hőse, Victor Laszlo (Paul Henreid).

De ez egy zenei blog, és a következő napokban a nagy filmsláger, a szerelmi emlékeket felkavaró As Time Goes By különböző interpretációit szeretném bemutatni. Természetes, hogy először az eredeti filmzenéről lesz szó, a jobbra található Miniamp indítógombjára kattintva a Casablanca egyik nagyjelenetének hangjai csendülnek fel. A jelenet szereplői: a gyönyörű Ilsa Lund, a nagy szerelem (Ingrid Bergman) és Sam, a zongorista-énekes, aki már Párizsban is a szerelmesek hű társa volt. Samet Dooley Wilson játssza, és mai "adásunkban" ő énekli el a "Múlik az idő"-t (avagy: "Az óra jár"-t).



ILSA: Hello, Sam.

SAM: Hello, Miss Ilsa. I never expected to see you again.

He sits down and is ready to play.

ILSA: It's been a long time.

SAM: Yes ma'am. A lot of water under the bridge.

ILSA: Some of the old songs, Sam.

SAM: Yes, ma'am

Sam begins to play a number. He is nervous, waiting for anything.

ILSA: Where is Rick?

SAM (evading): I don't know. I ain't seen him all night.

Sam looks uncomfortable.

ILSA: When will he be back?

SAM: Not tonight no more. He ain't coming. Uh, he went home.

ILSA: Does he always leave so early?

SAM: Oh, he never...well...he's got a girl up at the Bleu Parrot. He goes up there all the time.

ILSA: You used to be a much better liar, Sam.

SAM: Leave him alone, miss Ilsa. You're bad luck to him.

ILSA: Play it once, Sam, for old time's sake.

SAM: I don't know what you mean, Miss Ilsa.

ILSA: Play it, Sam. Play "As Time Goes By."

SAM: Oh I can't remember it, Miss Ilsa. I'm a little rusty on it

Of course he can. He doesn't want to play it. He seems even more scared now.

ILSA: I'll hum it for you.

Ilsa starts to hum.

Sam begins to play it very softly.

ILSA: Sing it, Sam

And Sam sings.

SAM: You must remember this, A kiss is just a kiss, A sigh is just a sigh, The fundamental things apply, As time goes by.

The door of the gambling room opens. Rick comes swinging out. He's heard the music and he's livid.

SAM: And when two lovers woo, They both say I love you, On that you can rely, No matter what the future brings, As time goes by.

Rick walks briskly up the piano.

RICK: Sam. I thought I told you never to play...

Az alábbi videón viszont nem ez a jelenet látható, hanem a film tetőpontját jelentő "We'll always have Paris" jelenet: Ilsa és Rick búcsúja.