Me llaman Caye - Manu Chao

A radio knauszi most költözött ide, a korábbi "adások" a Legrégebbiek rovatban olvashatók. Ez egy kísérlet arra, hogy kedvenc zenéimet - és azokhoz kapcsolódó gondolataimat, kósza ismereteimet - megosszam azokkal, akiket érdekel. Mindig csak a legfrissebb "adáshoz" kapcsolódik zene, a régebbi bejegyzésekből csak a szöveg marad meg, és az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó YouTube videó.

Ezekben a napokban Manu Chao a vendégünk. Először három kedvenc dalomat mutattam be a Clandestino című albumról (1998) ma pedig egy nagyon szép betétdal következik egy a közelmúltban bemutatott filmből.



Manu Chao 1961-ben született Párizsban. Zeneileg nehezen besorolható eredeti fazon, eredetileg punkénekes, mai stílusa talán valamiféle világzene. Akár szó szerint is: Manu Chao maga a megtestesült multikulti. Anyja baszk, apja galiciai (gallego), akik Franco elől menekültek Spanyolországból Franciaországba még Manu születése előtt. Párizs elővárosában bevándorlókból álló soknemzetiségű környezetben nőtt fel a későbbi dalnok, aki összesen hét nyelven (francia, spanyol, angol, arab, gallego, portugál, angol és nyugat-afrikai wolof) énekel, gyakran ugyanabban a számban keverve a nyelveket. A dalok tartalma is a multikulturalizmust, a bevándorlókkal, az idegenekkel való szolidaritást fejezi ki, és általában egy harcos baloldaliságot jelenít meg.

A Princesas című filmet Magyarországon Utcalányok címen mutatták be, követve azt a hagyományt, amely szerint a külföldi filmek címe minden további nélkül megváltoztatható a forgalmazó pillanatnyi ötletei alapján. (A kedvencem ebben a műgfajban a Crash c. film, amelynek a címét Ütközésekre magyarították nyilván abból a megfontolásból, hogy az ütközés szónak magyarul nincs egyesszáma, vagy mert a fordító úgy vette észre, hogy több ütközés is van a filmben, és így próbálta tökéletesíteni cím és cselekmény összhangját. V. ö. Karinthy Kosztolányi-pontosításával: "Négy fal, egy plafon és egy padló között".) Mindegy. Az alábbiakban álljon itt némi információ (az odeon.hu-ról) Fernando León de Aranoa 2005-ös filmjéről.

"A történet két nőről szól, akik prostik, és egyben egy kicsit hercegnők is. Az egyikük Caye, aki csaknem harminc éves, a munkásosztályból származik, külseje rendezetlen. Másikuk, Zulema egy száműzetésben élő "hercegnő”. Kedves lány, de a mindennapjai meg vannak pecsételve, hiszen illegális bevándorló.
Amikor találkoznak, helyzetükből adódóan konfliktus alakul ki közöttük: a legtöbb prostituált érthető okokból ki nem állhatja azokat a bevándorlókat, akik az ő szakmájukban kívánnak elhelyezkedni. Caye és Zulema azonban hamar rájön, hogy - bár helyzetük különböző - hasonló problémákkal küszködnek."



Me llaman Caye,
pisando baldosas,
la revoltosa y tan perdida.
Me llaman Caye,
calle de noche,
calle de día.
Me llaman Caye,
voy tan cansada,
voy tan vacía,
como martinita
por la gran ciudad.

Me llaman Caye,
me subo a tu coche,
me llaman Caye de malegría.
Calle dolida,
calle cansada de tanto amar.

Voy calle abajo,
voy calle arriba,
no me rebajo ni por la vida.
Me llaman Caye y ese es mi orgullo,
yo sé que un día llegará,
yo sé que un día vendrá mi suerte,
un día me vendrá a buscar
a la salida un hombre bueno
pa to la vida y sin pagar
mi corazón no es de alquila.

Me llaman Caye,
me llaman Caye
calle sufrida,
calle tristeza de tanto amar.
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman Caye
siempre atrevida
me llaman Caye
de esquina a esquina.
Me llaman Caye
bala perdida
asi me disparó la vida.
Me llaman Caye
del desengaño
calle fracaso, calle perdida.

Me llaman Caye
vas sin futuro
Me llaman Caye
va sin salida
Me llaman Caye
calle más calle
las tres mujeres de la vida
suben pa bajo
bajan pa arriba
como martinita por la gran ciudad.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman siempre
y a cualquier hora,
me llaman guapa
siempre a deshora,
me llaman puta
también princesa
me llaman calle sin nobleza.
Me llaman Caye
calle sufrida,
calle perdida de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar...