2007/12/24

Legyen ünnep! - Katona Klári


Igazán szégyellem magam, és már nem is ígérek semmit. Valójában tudom, hogy mért nem írtam mostanában. Mert igaz, hogy ki se látszottam a sok feladat közül, de talán nem ez az igazi ok. Egyszerűen alig hallgattam az utóbbi hónapokban zenét, nem volt, és ma sincs normálisan hallgatható eszközöm, sorra ment tönkre mindegyik, és így nem jön az ihlet. De akárhogy is van, nem hagyhatom, hogy összeomoljon a blogom. Meg karácsony is lesz, és meg kell mutassam azon keveseknek, akik nem ismerik, vagy nem hallgatták még figyelmesen, a legkedvesebb karácsonyi dalomat. És boldog karácsonyt kell kívánjak mindazoknak, akik a hallgatás dacára visszajárnak ide, és várják, hogy lesz-e valami.

Katona KláriKatona Klárihoz különös vonzalom köt már több mint húsz éve. Évekig éltem a dalai bűvöletében. A szó szoros értelmében ronggyá hallgattam a kazettáit. Sokszor egy nagy magnós rádiót tettem az ágyam mellé, mert walkmanem nem volt, CD-lejátszóm még kevésbé, az mp3-at meg még nem találták föl, és azt hallgattam fülhallgatóval, míg el nem aludtam. Egyszer három osztályt érettségiztettem egymás után, ilyenkor este félálomban is érettségiztet az ember. Az egyik éjjel magnóhallgatás közben aludtam el, és valami olyat álmodtam, hogy nem szabad elaludnom, mert Katona Klárit le kell vizsgáztatnom, és mi lesz, ha nem figyelek?

Nem tudom, mi a titok. Nyilván Presser, Sztevanovity Dusán, Demjén, tehát a szerzők is, de nemcsak, hiszen másoktól is énekelt pl. a Mozi című albumon. Mindig lehetett érezni, hogy akar valamit, nemcsak előad. Természetes folytatás volt, hogy később a saját szerzeményeivel jelentkezett. Újabb zenéi kevésbé fognak meg, de a szövegeit nagyon nagyra tartom. Azt mindig lehetett tudni, hogy költő lakik benne, például a néhol olvasható interjúkból.

A Legyen ünnep! Demjén száma, és a különleges remekműnek számító Éjszakai üzenet (1986) egyik darabja. Szeretettel küldöm mindenkinek, aki távol tölti a karácsonyt attól, akit szeret.

Demjén Ferenc

És maradjon valami Katona Kláriból karácsony utánra is. Ha az életmű egyik központi darabja az Éjszakai üzenet, akkor a másik biztosan a Titkaim (1981). Érdekes, ezt jóval később ismertem meg, nyilván azért, mert már nem lehetett kapni akkoriban, amikor minden nap végighallgattam legalább egy kazettát. Hihetetlen kemény és őszinte album. A mai videót erről választottam.


2007/09/30

Színek - La vie en rose - Édith Piaf


Elnézést kell kérnem a hosszú hallgatásért. Most mondhatnám, hogy sok dolgom volt, ami igaz is, de az igazi ok nem ez. A szenvedély most egy kicsit áttevődött a személyes és oktatási honlapomra, amelyet teljesen újradizájnoltam az utóbbi hetekben, és hát ezzel töltöttem az éjszakáimat a radio knauszi helyett.

A La vie en rose ('rózsaszín élet') régóta foglalkoztat, igazából érdemes lenne készíteni egy sorozatot a változatairól, egyszer talán meg is csinálom. Hihetetlen nagy sláger, rengetegen énekelték vagy dolgozták fel instrumentálisan. És megint a titok: mi van ebben a soványka dallamban, ami elbódít és magával ragad? Persze, hogy megint a film volt a kiindulópont nekem. A La vie en rose-t ugyanis előszeretettel használják filmzeneként, a legismerteb talán a Sabrina (1954) volt, amelyben Audrey Hepburn énekelte Humphrey Bogart savanyú képébe bele. Na én nem ebben szerettem meg, hanem a jóval későbbi francia Jeux d"enfants-ban ('gyerekjátékok'), amelyet - ki tudja, mért - Szeress, ha mersz címen vetítettek nálunk (Yann Samuel első filmje). Nos, a film egyszerre édeskés, giccs, limonádé és tragikus, torokszorító, rémisztő. Nekem ilyen a La vie en rose is, ne kérdezzétek, miért. Talán a film miatt. Talán Piaf miatt.

Édith Piaf

Édith Giovanna Gassion pici, törékeny testével szolgált rá a Piaf ('veréb') művésznévre. A családi háttér ezúttal igen érdekes: anyja bárénekesnő volt, de lelépett Isztambulba egy jó szerződéssel, ezért a kis Édith a nagyanyjához került, akinek viszont bordélyháza volt Normandiában. Na nem maradt ott sokáig, mert hamarosan apja vette magához. Louis Gassion egyebek mellett kígyóemberként lépett fel, és itt már a lánya is hasznossá tudta tenni magát, mert apja mutatványa után énekléssel vezette le a feszültséget. Alighanem itt derült ki, hogy van némi énekhangja.

Na de innen csak a lényeget. 1947-ben megtalálta élete nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszolót (na jó, tegyük hozzá: világbajnokot), és innentől az életet már rózsaszínben láthatta. Egészen 1949 őszéig, amikor Cerdan gépe lezuhant, Piafot pedig előbb az alkohol, majd a morfium kerítette hatalmába. 1963-ban halt meg, 48 évesen. Ha össze kéne gyűjteni a francia szellem öt jelképét, bizonyára ő lenne az egyik. A 20. század egyik meghatározó művésze volt.

Na de mai adásunk nem elsősorban róla, hanem a Rózsaszín életről szól, amely dal Piafé volt eredetileg, nemcsak azért, mert ő énekelte először 1946-ban, hanem azért is, mert ő írta a szövegét Louis Gugliemi zenéjére.

És most természetesen a szöveg franciául. Akit érdekel az angol fordítás, az nézze meg ezt a helyet, ott több fordítási kísérlet is olvasható. A francia helyesírásért nem vállalok felelősséget, viszont örömmel veszek minden korrekciót.

Des yeux qui font baiser les miens,
un rire qui se perd sur sa bouche
Voila le portrait, sans retouche,
de l'homme auquel j'appartiens

Quand il me prend dans ses bras
Il me parle tout bas
Je vois la vie en rose
Il me dit des mots d'amour
Ces mots de tous les jours
Et ca m'fait quelque chose
Il est entre dans mon coeur
Une part de bonheur
Dont je connais la cause
C'est lui pour moi, moi pour lui dans la vie
Il me l'a dit l'a jure pour la vie
Et des que je l'apercois
Alors je sens en moi mon coeur qui bat

Des nuits d'amour ne plus en finir
Un grand bonheur qui prend sa place
Des ennuis, des chagrins, des phrases
Heureux, heureux à en mourir

Quand il me prend dans ses bras
Il me parle tout bas
Je vois la vie en rose
Il me dit des mots d'amour
Des mots de tous les jours
Et ca m'fait quelque chose
Il est entre dans mon coeur
Une part de bonheur
Je reconnais la cause
C'est toi pour moi, moi pour toi dans la vie
Tu me l'as dit t'l'as jure pour la vie
Et des que je t'apercois
Alors je sens en moi mon coeur qui bat

Az alábbi videón a másik legnépszerűbb változat, Louis Armstrongé látható-hallható.


2007/09/18

Rózsa - Guantanamera - Celia Cruz


Talán furcsa, hogy a rózsáról szóló sorozatot egy olyan dallal kezdem, amelyben azért nem tűnik központi jelentőségűnek a rózsa. De nekem fontos, hiszen a radio knauszi mottója is az a Martí-sor, amely leginkább a Guantanamerából ismert. A Guantanamera furcsa dal, legalábbis Magyarországon (vagy Európában) kevéssé ismert ez a műfaj. Általában műdalnak tartják, amely 1929-ben keletkezett, és amelynek szerzője - a Wikipédia cikke szerint - egy bizonyos José Fernandez Diaz, akinek rádióműsorai voltak Kubában. Egyesek szerint a dallam népzenei eredetű, ami nagyon is meglehet. Az eredeti szöveg egy guantanamói lányról szólt, és Fernandez Diaz a vele való afférját mesélte el a dalban több változatban is.

És éppen ez a több változat az, ami a Guantanamera jellegzetessége. Már maga a szerző is arra használta egyik rendszeres műsorában, hogy aktuális eseményeket énekeljen meg, és a későbbiekben még inkább ilyen jelleget öltött a dal: a szöveg állandóan változik, gyakran az énekesek improvizálják, és persze már semmi köze nincs a refrénhez, amely váltig a guantanamói lányt emlegeti. Műfajilag hasonló tehát a mexikói La Bambához, vagy még inkább az ugyancsak mexikói Cucarachához.

A Guantanamerával azonban még valami történt, aminek hatására ma nemcsak a legnépszerűbb kubai dal, hanem egyben a legfontosabb kubai hazafias dal is. Julián Orbón kubai zeneszerző José Martí Versos sencillos című ciklusának néhány részletét illesztette az eredeti dallamhoz, és így létrejött a ma leginkább használatos szövegváltozatok közös magja.

José Martí

A rengeteg változat közül Celia Cruz egyik felvételét választottam. Maga Celia Cruz is nagyon sokszor énekelte a dalt egészen különböző módokon. Celiáról megemlékeztem már egy korábbi adásban, most nem ismétlem magam. Erre a felvételre azért esett a választásom, mert jó példa az improvizatív szövegkezelésre, és az ily módon sajáttá tett szövegben az énekesnő többször kifejezetten hivatkozik Martíra.



Ennek a felvételnek a szövegét sajnos nem tudom prezentálni. A meghatározó elem benne kétségkívül Kuba dicsérete, ami mindig nagyon fontos volt az emigrációban élő díva számára. Majd rátér Martí verseire, és azokat egy saját összekötő szöveggel kommentálja. Az alábbiakban közlöm a dal leggyakrabban énekelt strófáinak szövegét, majd Martí Cultivo una rosa blanca kezdetű költeményét az Egyszerű versekből. Sajnos tudtommal nincs magyar fordítása.

Yo soy un hombre sincero
De donde crece la palma
Y antes de morirme quiero
Echar mis versos del alma
Guantanamera, guajira Guantanamera

Mi verso es de un verde claro
Y de un carmín encendido
Mi verso es un ciervo herido
Que busca en el monte amparo
Guantanamera, guajira Guantanamera

Cultivo una rosa blanca
En julio como en enero
Para el amigo sincero
Que me da su mano franca
Guantanamera, guajira Guantanamera

Con los pobres de la tierra
Quiero yo mi suerte echar
El arroyo de la sierra
Me complace más que el mar
Guantanamera, guajira Guantanamera

José Martí: [Cultivo una rosa blanca...]

Cultivo una rosa blanca,
En julio como en enero,
Para el amigo sincero,
Que me da su mano franca.

Y para el cruel que me arranca
El corazón con que vivo,
Cardo ni ortiga' cultivo:
Cultivo la rosa blanca.

A YouTube videóján is Celia Cruz énekel: egy másik felvétel, más Martí-szövegekkel.



2007/09/09

Imák - Mercedes Benz - Janis Joplin


Igen, jönnek majd a színek, de említettem, hogy egymásba fognak fonódni a motivikus sorozatok, úgyhogy most: Imák és hitvallások. Rögtön hangsúlyozom, hogy az anyag összeválogatásakor kifejezetten kerültem a direkt evangelizációs célú dalokat, ettől eltekintve azonban elég sok színű összeállításra lehet számítani az őszinte kereszténységtől a különféle vallások szinkretikus összekapcsolásán és a műfajt profanizáló irónián át a negatív hitvallásokig.

Janis Joplin híres a capella imája - a szerzők: Joplin, Michael McClure és Bob Neuwirth - kétségkívül nagyon profán, talán megbotránkoztató is első hallásra. Az énekesnő azért könyörög az Úrhoz, hogy vegyen (!) neki egy Mercedest, egy színes tévét és egy kellemes éjszakát a városban. Szerintem azonban duplafenekű ez az ima, mert miközben nagyon is meg tudjuk érteni ezeket a vágyakat, hiszen a saját vágyainkról van szó, ugyanakkor ironikusan szembesít is bennünket ezeknek az álmoknak a kisszerűségével. Janis megidéz egy egykor nagyon népszerű amerikai tévéshowt, a Dialing for Dollars-t. Ennek az volt a lényege, hogy a műsorban időnként felhívtak egy véletlenszerűen kiválasztott telefonszámot. Ha a vonal másik végén a fószer tudta a jelszót, azaz nézte a műsort, akkor nyert. Hát nem aktuális? (Basszus, megint nem vettem meg a lottót, és már 500 milliót fizet az ötös.)

Janis Joplin

Janis Joplinról írtam már egy pár keresetlen szót a radio knauszi régi folyamában, most ezt nem ismétlem meg. Nézzük meg inkább együtt a Mercedes-Benz egy 1995-ös reklámfilmjét! Ez a klip talán a legátütőbb szimbóluma a fogyasztói társadalomnak. Míg Janis profán imája ironikusan szembesít önmagunkkal, saját materiális vágyainkkal, a reklámfilm tökéletesen érzéketlennek mutatkozik ez iránt a dimenzió iránt, és JJ segítségével bizonyára sikeresen növelte az eladások számát. Talán nem is annyira profán ez az ima?



I'd like to do a song of great social and political import.
It goes like this:

Oh Lord, won't you buy me a Mercedes Benz?
My friends all drive Porsches, I must make amends.
Worked hard all my lifetime, no help from my friends,
So Lord, won't you buy me a Mercedes Benz?

Oh Lord, won't you buy me a color TV?
Dialing For Dollars is trying to find me.
I wait for delivery each day until three,
So oh Lord, won't you buy me a color TV?

Oh Lord, won't you buy me a night on the town?
I'm counting on you, Lord, please don't let me down.
Prove that you love me and buy the next round,
Oh Lord, won't you buy me a night on the town?

Everybody!
Oh Lord, won't you buy me a Mercedes Benz?
My friends all drive Porsches, I must make amends,
Worked hard all my lifetime, no help from my friends,
So oh Lord, won't you buy me a Mercedes Benz?

That's it!

2007/09/04

Színek - She's a Rainbow - The Rolling Stones


Bocsánat azoktól, akik újra és újra próbálkoztak, hátha van valami újdonság, és mindig csalódniuk kellett. Sokáig nem voltam, mert egy kicsit el voltam havazva, de itt vagyok, és egy új sorozattal jelentkezem. Úgy döntöttem, motívumokon alapuló sorozatokat indítok. És hogy ne legyen unalmas, több ilyet fogok futtatni párhuzamosan. Az első a színekről szól, olyan dalokról, amelyekben fontos szerepet játszanak a színek.

És örülök, hogy kezdő darabnak megtaláltam a Rolling Stonesnak ezt a számát, amely általában idézi fel a színek kavalkádját. Pszichedelikus zene, akármit is jelentsen a hatvanas éveknek ez a varázsszava. Bizonyára nem véletlen, hogy ugyanakkor került a közönség elé - 1967-ben -, amikor a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds c. agyonelemzett kompozíciója. Bár bizonyára nem elhanyagolható különbség, hogy Jagger és Richards száma a Their Satanic Majesties Request c. albumon hallható, míg a Lennon-McCartney dal a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band címűn. Most ezt a különbséget nem elemezném túl, de azért mintegy szimbolikusan jól kifejezi a két együttes közötti inkább arculati, mint filozófiai különbséget. Miközben a két dal rokonsága szembeszökő.

Talán nem baj, ha most a Rolling Stonest nem mutatom be, inkább nézzünk meg egy képet a már vénülő, de - mondják - még mindig király fiúkról.

The Rolling Stones

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

Have you seen her dressed in blue?
See the sky in front of you
And her face is like a sail
Speck of white so fair and pale
Have you seen a lady fairer?

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

Have you seen her all in gold?
Like a queen in days of old
She shoots her colors all around
Like a sunset going down
Have you seen a lady fairer?

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

És a videó persze, hogy a Lucy in the Sky: egy részlet a Sárga tengeralattjáró című rajzfilmből, amely maga is olyan volt, mint egy szivárvány...


2007/08/22

Tiger in the Night - Katie Melua


Az úgy volt, hogy megnéztem a Miss Potter című filmet. Nem mondom, aranyos a Péter nyúl, de azért elsősorban mégis René Zellweger miatt néztem meg, mert őt nagyon csípem. Ezzel is az van persze, hogy Zellwegert igazából a Bridget Jones naplójában szerettem meg, és azóta azért kedvezőtlen irányban változott a testalkata, de még mindig bejön. Mert jó színésznő. Szerintem. Szóval messziről indítok, de azért közeledem a tigrishez. Már egy párszor utaltam rá, hogy soundtrack-mániás vagyok, vagyis szeretem kikutatni, hogy mi is az a zene, ami hallható egy filmben. És ebben a filmben is volt valami figyelemreméltó, egy együgyű dalocska arról, hogy hogy tanította táncolni az egyik szerelmes a másikat. Na most hűséges olvasóim tudják, hogy én az ilyentől kész vagyok, még tiszta szerencse, ha nem sírom el magam. Na jó, azért ez most nem fenyegetett, viszont megtudtam, hogy létezik egy Katie Melua nevű nagyon szép és nem mellesleg szép hangú énekesnő.

Katie Melua

Ketevan Melua Grúziában született, Észak-Írországban nőtt föl, és 23 éves. Legyen elég róla ennyi, különben is, mit lehet írni valakiről, aki csak 23 évet élt? Hacsak azt nem, hogy van egy másik száma, ami sokkal inkább felkeltette az érdeklődésem, mert tigrismániás vagyok, és hát erről van szó a mai adásban. Egyébként ez is filmzene a Mia Sarah című spanyol filmből, a szerző Mike Batt, Melua menedzsere.

You are the tiger burning bright
Deep in the forest of my night
You are the one who keeps me strong in this world

You sleep by the silent cooling streams
Down in the darkness of my dreams
All of my life I never knew
You were the dream I'd see come true
You are the tiger burning bright

I was the one who looked so hard I could not see.
Now I could never live without the love you give to me.

I lived like a wild and lonely soul,
Lost in a dream beyond control.
You were the one who brought me home down to earth.

For you are the tiger burning bright
Deep in the forest of my night
All of my life I never knew
You were the dream I'd see come true
You are the tiger burning bright

Most aztán lehet filózni azon, hogy jogos-e Blake tigriséből szerelmes dalt költeni. Legyen tehát egy kis irodalom is a radio knauszin!


William Blake: The Tiger

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder and what art
Could twist the sinews of thy heart?
And, when thy heart began to beat,
What dread hand and what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And watered heaven with their tears,
Did he smile his work to see?
Did he who made the lamb make thee?

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

Kosztolányi Dezső fordítása

Tigris

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Szabó Lőrinc fordítása

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

És az elején emlegetett dalocska a Miss Potter jeleneteivel: When You Taught Me How To Dance.



2007/08/18

Stai con me - Rita Pavone


Apám azt mondta, biztos szerelmes vagyok belé. Én hevesen és őszintén tagadtam, de tény, hogy ő volt az első sztár, akinek a fényképét a diákbérletem hátulján hordtam. 10-11 éves lehettem. De lehet, hogy fiatalabb. Egy filmben láttam először a tévében, természetesen énekesnőt játszott, és elbűvölt különleges hangja, szeplős arca és kirobbanó energiája. Akkoriban nem volt könnyű megszerezni kedvenceink számait, ráadásul akkor még magnóm sem volt, csak később örököltem meg nővéreimtől a bazi nagy szalagos Tertát, amellyel lesben állhattam a rádió kívánságműsora idején. De akkor már nem Rita Pavone volt a kedvenc. Szóval egyáltalán nem tudok visszaemlékezni arra, hogy mit is ismertem tőle gyerekkoromban - leszámítva a nagyon híres Adjatok egy kalapácsot! (Datemi Un Martello) c. számot. Az ő esetében is az internet hozta meg az újrafelfedezés örömét: felkereshettem ifjúságom.

Rita Pavone

Rita Pavone a tipikus tinisztár. 1962-ben, 17 éves korában nyert meg egy olasz Ki mit tud? jellegű tehetségkutató versenyt, aztán pár év múlva férjhez is ment a verseny szervezőjéhez. Mint az én példám is mutatja, számos filmben főszerepelt, én konkrétan a Rita, a Vadnyugat réme, és a Rita, a mama kedvence című filmekre emlékszem, amelyektől egyébként már elfogult gyerekként sem voltam elragadtatva. A Stai con me érdekessége, hogy a Stand By Me másik olasz változata, és teljesen különbözik a Celentano-féle Pregheròtól. Sajnos ezúttal kudarcot vallottam a szöveggel kapcsolatban, egyelőre nincs meg, ha valaki ki tudna segíteni, nagyon megköszönném. A címből ítélve talán jobban kötődik az eredetihez, mint a Pregherò.

Túl mélyen érint Rita Pavone, nem volt könnyű kiválasztani a megfelelő videót. Nagyon szeretem például az első nagy sikert, az 1962-es Partita di pallonét (Labdajáték) és még nagyon sok olaszul, spanyolul, angolul vagy németül énekelt számot. Végül mégis a Cuore (Szív) mellett döntöttem. A YouTube-on olvasható spanyol nyelvű komment teljesen a szívemből szól.

"Simplemente, maravilloso, aún en el año 2007 se recuerda esta maravillosa canción e interprete Rita Pavone, una canción directa al cuore, gracias por aquellos maravillosos años que en la actualidad se han convertido en un tesoro. Besos"



Ja igen, és föl lehet lélegezni. Egyelőre nem lesz több Stand By Me-feldolgozás.

2007/08/13

Pregherò - Adriano Celentano


A Stand By Me sorozatot bevezető adásban megkockáztattam a gondolatot, hogy a dal szövegének van egy enyhe metafizikai bukéja. Erre érezhetett rá Adriano Celentano, amikor Pregherò ('Imádkozni fogok') címen olaszul énekelte el a dalt. Én nem tudok olaszul, de közlöm a szöveget. Ha valaki érti, nyomhatna egy kommentet, hogy pontosan mit is mond. A vallásos tartalom azért egyértelmű. Azt hiszem, imádkozni fog a szerelméért, akinek nincs hite, hogy ő is lásson, és ez az egész vallásos élmény persze összefonódik a szerelem élményével. Na jó, ha ez hülyeség, igazítsatok ki!

Pregherò per te
che hai la notte nel cuore
e se tu lo vorrai, crederai.
Io lo so perchè,
tu la fede non hai
ma se tu lo vorrai, crederai.

Non devi odiare il sole
perchè, tu non puoi vederlo
ma c'è, ora splende
su di noi, su di noi.

Dal castello ode il silenzio
e lui vede anche te
e già sento che anche tu lo vedrai.
Egli sa che lo vedrai
solo con gli occhi miei
ed il mondo la sua voce riavrà.

Io t'amo, t'amo, t'amo
questo è il primo segno
che dà la tua fede
nel Signor, nel Signor.

La fede è il più bel dono che il Signor
ci dà per vedere lui
e allora tu vedrai, tu vedrai, tu vedrai.

Adriano Celentano

Adriano Celentano színész, komikus, énekes, rendező, apa - Rosalinda Celentano volt a sátán a Passióban - jövőre lesz 80 éves. 1960-ban játszott Fellini Édes életében, és akkor még nem tudta senki, hogy ő lesz Elvis Presley legjobb olasz tanítványa, a rock and roll olaszországi nagykövete és a leghíresebb olasz hulahop táncos. És a Pregherò-t már 1963-ban megcsinálta.

Celentano nálunk is népszerű volt még a 70-es években is, talán az Azzurrót játszották tőle a legtöbbször a rádióban. A mai videón mégsem ez, hanem az egészen korai, 1961-es (és nagyon jó) sikerszám, a 24000 csók (24000 baci) látható. Az öregek nosztalgiázzanak, a fiatalok művelődjenek!


2007/08/06

Stand By Me - Mickey Gilley


Hosszú idő után megint filmzene. 1980-ban mutatták be John Travolta főszereplésével a Városi cowboyt (Urban Cowboy), amelyben fontos szerepet játszik egy pasadenai szórakozóhely, Gilley bárja. Na most az a vicc, hogy ez a bár tényleg létezik, és a tulajdonosa egy bizonyos Mickey Gilley nevű country énekes, aki egyébként unokatestvére a countrytól igen távoleső Jerry Lee Louisnak. És bár ez utóbbi őrült nem énekelt a filmben, a soundtrack cd-t (vagy az még bakelitlemez is volt?) a mai napig több mint 4 millió példányban adták el, ami azért még amerikai filmeknél is figyelemre méltó. Szóval a most hallható felvételen az akkor 44 éves Mickey Gilley énekli a Stand By Me country remake-jét.

Mickey Gilley

Én Gilleyről most nem írok többet, aminek nagyon sok oka van, itt van mindjárt az, hogy nem tudok róla többet, meg aztán nem is szeretem, és különben is sok dolgom van mostanában. Amúgy meg be kell kennem a szúnyogcsípéseimet Fenistillel, mielőtt megbolondulok. És ha már felállok, hozok egy sört is.

Na itt vagyok. Szóval, ha már filmzene, akkor élvezzük egy kicsit az alábbi rajzfilmet. A főszereplők: Timon és Pumbaa, egy rókamanguszta, vagy mi, meg egy varacskos disznó. Róluk azt kell tudni, hogy az Oroszlánkirályból jöttek, és kedvenc eszméjük a hakuna matata. Erről pedig minden gyerek tudja, hogy szuahéli nyelven annyit jelent: semmi ok az aggodalomra. Ez a kisfilm viszont nem az Oroszlánkirályból való, mert Timon és Pumbaa önálló életre keltek, főszerepelték például az Oroszlánkirály 1½-t, nem is beszélve a direkt róluk szóló tévésorozatról. Az itt látható animáció pedig 1995-ben készült, és hát szerintem baromi szellemes.


2007/08/03

Stand By Me - Pennywise


Na most tényleg rövid leszek, mert ez nem az én világom, viszont nagyon érdekes, ahogy tovább él egy klasszikus. A Pennywise nevű punk zenekar 1988-ban jött létre Kaliforniában, és nevét egy Stephen King által megálmodott rémről kapta. Az Az (It) című horrorregény alakváltó címszereplője legszívesebben egy Pennywise nevű bohóc formájában jelenik meg. Ebből is látszik, hogy jó humorú fickó, gyerekeket eszik, meg ilyesmi. Ami a zenekart illeti, nem szokásuk feldolgozásokat játszani, később nyilatkoztak, hogy ez nagy divat, de ők rühellik, és különben is jogdíjat kell fizetni utána. A felvétel egyébként első lemezükről (A Word from the Wise, 1989) való.

Pennywise

A videón a Pennywise anarchista lelkülete és George Bush iránti szeretetteljes tisztelete nyilvánul meg: Fuck Authority!


2007/07/27

Stand By Me - U2 & Bruce Springsteen


1987. szeptember 25-én a philadelphiai JFK Stadionban a törött kezű Bono odakiáltott a közönségnek: "Akar valaki játszani a gitáromon?" Erre megjelent Bruce Springsteen. Bono: "Bruce Springsteen akar játszani a gitáromon. Ő valami helyi srác?" Ezután együtt lenyomták a Stand By Me-t, amit csak egy nagyon gyenge minőségű felvételen tudok most bemutatni. A számot különben mind a U2, mind Springsteen többször előadták.

A képen a két sztár látható, de egy másik alkalomból ölelkeznek.

Bono és Bruce Springsteen

A U2 nevű formáció 1976-ban, azaz az érettségim évében - azaz Bono 16 éves korában - jött létre Dublinban, és a 80-as évek közepétől világszerte rendkívül népszerű. Ez egyszerre jelenti a közönség dollárokban is kifejeződő rajongását és a szakmai kritika folyamatos elismerését. A zenei minőségen túl meg kell emlékezni az együttes, és különösen a frontember, Bono rendkívül aktív társadalmi-politikai elkötelezettségéről is. Bono a ONE nevű nagyszabású amerikai kampány egyik kezdeményezője és legismertebb szóvivője. A ONE 2004 óta szervezi akcióit a világszegénység felszámolása érdekében. Jelszava: Make poverty history, ami valami olyasmit jelent, hogy a szegénység kerüljön végérvényesen a történelem süllyesztőjébe.

Az 1949-ben született Bruce Springsteen - a Főnök - művészetében szintén elválaszthatatlan a rock és a politika. Dalai gyakran szólnak a kisemberek, a munkások hétköznapjairól, a megélhetés nehézségeiről, de ezen túlmenően Springsteen maga is kiveszi a részét több jótékony alapítvány tevékenységéből.

És persze a videón is ők ketten énekelnek, de egy másik koncerten (2003-ban Miamiban) és persze mást: Because the Night.


2007/07/23

Stand By Me - John Lennon


A kilencvenes évek elején történelemtanárként fogalmaztam meg a következő gondolatot. Ha egy hegyes szakállú kopasz ember figyelmünkbe ajánl egy olyan világot, amelyben nincs tulajdon, nincsenek országok, és nincs vallás, akkor felháborodunk, hogy micsoda világtól elrugaszkodott pali ez. Ha viszont ugyanezt egy hosszú hajú, kerek szemüveges fiatalember énekli, akkor szép gondolatnak érezzük. A különbség a kettő között az, hogy Lenin tényleg lépéseket tett annak érdekében, hogy mindez megvalósuljon, Lennon viszont egy eszményt fogalmazott meg, amelyről nem akart végleg lemondani. (Arra csak később jöttem rá, hogy az Imagine-ról mért éppen Leninre - és nem, mondjuk, Marxra - asszociáltam. Maga a cím, továbbá a refrénben visszatérő "dreamer" szó ugyanis feltűnően rímel a Mi a teendő? egy szerintem fontos passzusára. Érdemes utánaolvasni :).)

Hát igen, a rendszerváltás idején vennem kellett egy nagy levegőt, és ki kellett mondanom, hogy nem tudok már marxista lenni. Lennon ebben a helyzetben a folytonosságot jelentette: a vonatkoztatási pontot, amelyet nem tagadtam meg. És nemcsak, talán nem is elsősorban az Imagine, a Give Peace a Chance, a Power to the People, a Woman is the Nigger of the World és más direkt politikai dalok miatt. Sokkal többről van szó: a fennállóval való meg nem békülésről az élet minden területén.

John Lennon

Na de térjünk rá a Stand By Me Lennon-féle változatára! 1975-ben Lennon kiadott egy nagylemezt Rock 'N' Roll címen, amelyen csupa olyan dalt énekel, amelynek nem ő a szerzője, és amely ifjúkora zenei világát idézi. Számomra különösen fontos ez a verzió, mert Lennon előadásában ismertem meg egyáltalán a számot, és őszintén szólva sokáig azt hittem, hogy Lennon saját számáról van szó.

És azért sem az Imagine lesz a mai videón.


2007/07/21

Stand By Me - Otis Redding


Nem sokkal a Stand By Me 1961-es megszületése után 1964-ben - érdekes módon szintén 23 éves korában - lemezre énekelte a dalt az ünnepelt fekete soul énekes, Otis Redding (1941-1967) is. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a felvételt, több fantáziát, kreativitást érzek benne, mint az eredetiben.

Otis Redding

A soul - ezt írják a zenetörténeti kézikönyvek - a gospel és a rythm and blues (R&B) házasságából született zenei műfaj. Mintegy szekularizálja a vallásos gospelben rejlő mély érzéseket azzal, hogy a populáris szórakoztató zene ritmusvilágával turbózza fel őket. Az előző adásban bemutatott Ben E. King mellett Ray Charles volt a soul egyik megalapítója, vagy legalábbis úttörője. Maga Otis Redding apja egyébként baptista lelkész volt, így a zenei gyökerek egészen egyértelműek.

Az alábbi diavetítés hátterében Redding leghíresebb dala szól: Sitting On The Dock of The Bay.


2007/07/17

Stand By Me - Ben E. King


Ami engem igazán izgat, az a könnyű dalocskák titka. Amikor fiatal voltam, egyszerűen láttam a dolgokat: Mozart értékes, a Beatles szórakoztat. Persze nekem nagyon fontos volt akkor is a Beatles, de valahogy elfogadtam, hogy ez kevesebbet ér, nem a katarzisra megy, meg ilyesmi. Ahogy öregszem, egyre kevésbé látok világosan. Odáig még rendben van, hogy Presser nagy értékeket hoz létre, pedig állítólag könnyűzenét művel. De hogy a Különös éjszaka volt mért szorítja össze mindig a szívemet, azt már nem könnyű megmagyarázni. Tényleg csak azért, mert ilyen egyszerű lélek vagyok? Vagy mégis lehet érték az egyszerűben is? Akkor is, ha történetesen nem népdal? Biztos, hogy a Megrakják a tüzet többet ér, mint a Stand By Me?

A Ben E. King, Jerry Leiber és Mike Stoller által írt dal, amelyet Ben E. King énekelt először 1961-ben, állítólag a világ negyedik legtöbbször előadott dala (ki hitte volna, hogy ilyen statisztika is van?): kb. 7 milliószor énekelték. 2001-ben az amerikai lemezgyártók szövetsége (RIAA) oktatási célból csinált egy közvéleménykutatást ("hogy előmozdítsa az amerikai zenei és kulturális örökség jobb megértését"). A szavazók kiválasztották a 20. század 365 legjelentősebb amerikai dalát. A Stand By Me a 21. lett. (Jó, az Over the Rainbow lett az első, de ezt most hagyjuk.) Röviden arról szól, hogy semmi sem számít, ha velem vagy. Ami nem egy nagyon eredeti gondolat a szerelemről. Viszont a jó zene mellett - vagy annak részeként - mégis csak jelen van benne a szorongás is: a biztos pont, amit a szerelem jelent, mégis csak egy ránk boruló éjszakában és egy összeomló világban jelent kapaszkodót.

Ben E. King

Persze most egy darabig a csapból is ez fog folyni. Úgy értem, a radio knauszi csapjából. Az első adás: a kezdetről szól. 1961 nagyon régen volt, akkor még Ben E. King csak 23 éves volt, most már egy kicsit több, mint a képen is látszik. Népszerű énekes egy halom albummal, de azért elsősorban mégis úgy ismerik, mint aki először énekelte a Stand By Me-t. Sokat mondó tény, hogy széles körű karitatív tevékenységének központja a Stand By Me Alapítvány.

When the night has come
And the land is dark
And the moon is the only light we'll see
No I won't be afraid, no I won't be afraid
Just as long as you stand, stand by me

And darlin', darlin', stand by me, oh now now stand by me
Stand by me, stand by me

If the sky that we look upon
Should tumble and fall
And the mountains should crumble to the sea
I won't cry, I won't cry, no I won't shed a tear
Just as long as you stand, stand by me

And darlin', darlin', stand by me, oh stand by me
Stand by me, stand by me, stand by me-e, yeah

Whenever you're in trouble won't you stand by me, oh now now stand by me
Oh stand by me, stand by me, stand by me

Darlin', darlin', stand by me-e, stand by me
Oh stand by me, stand by me, stand by me

A videón egy még régebbi jazz az idős Kinggel: Money Honey.



2007/07/12

Perhaps, perhaps, quizás - Lila Downs


Lila Downst a Fridából ismertem meg, aztán megnéztem tavaly a Szigeten, és mindjárt vettem is egy cd-t tőle. Egy törékeny csaj. Látszólag. De a tüdejébe belefér Mexikó. És hát ő is olyan, hogy mindent a maga képére formál, mint az előző adásban bemutatott Celia Cruz vagy a Gypsy Kings vagy - bocsánat a végképp idétlen hasonlatért - Rita Pavone.

Lila Downs

Lila Downs 39 éves mexikói énekesnő, erősen kötődik a mexikói indián népzenéhez, de szívesen énekel társadalmi-politikai töltetű dalokat, hagyományos latin zenét, jazzt, sok mindent. Ezen a felvételen az eredeti bolerót eléggé átalakítja, mondjuk, kreatívan fogja meg a dolgot. Azért is jó, hogy ez is bekerül a sorozatba, mert így legalább egy példa lesz az angol nyelvű szövegváltozatra, amely egyébként eléggé elterjedt. Ez persze vegyes nyelvű, de akkor is... :)

You won't admit you love me and so
How am I ever to know
You always tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Y así pasan los días
Y yo, desesperada
Y tú, tú contestando
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

So if you really love me say "yes"
But if you don't, dear, confess
And please don't tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Siempre que te pregunto
Que cuándo, cómo y dónde
Tú me respondes
Quizás, quizás, quizás
quizas, quizas, quizas
pensando...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Y así pasan los días
Y yo desesperandmente
pensando tambien, tambien...

Siempre que te pregunto
Que cuándo, cómo y dónde
Tú siempre me respondes
Quizás, quizás, quizás...

A million times I’ve asked you and then
I ask you over again
You only answer
Perhaps, perhaps, quizas...

If you can't make your mind up,
We'll never get started,
And I don't want to wind up
Being parted, broken hearted.

So if you really love me say "yes"
But if you don't, dear, confess,
And please don't tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Vida mia ¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?
Vida mia, no me hagas perder más el tiempo

¿Hasta cuándo?

Mira que esta sopa se me esta enfriando,
No me hagas perder más el tiempo, mi vida

No me hagas perder más el tiempo,
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?
Que esta sopa se me esta enfriando.

És ez az utolsó darab ebből a sorozatból. Őszintén szólva nekem kedvem lenne folytatni, de hát jóból is megárt a sok, és most már ideje valami egész mást keresni.

De addig is a mai videó persze, hogy a Fridából lesz: Salma Hayek táncol, Lila Downs énekel, Antonio Banderas vigyorog: Alcoba azul - Kék alkóv.


2007/07/08

Qizás, quizás, quizás - Celia Cruz


Három fekete öregasszony énekel a szívemben, őket hívom elő, ha valami fáj. Az egyik dalában a szomorúság és a derű szétválaszthatatlanul fonódik össze egy különös kelet-atlanti életérzéssé. Ő Cesária Évora a Zöld-foki-szigetekről, akit korábban már bemutattam (még a radio knauszi régi folyamában), és aki az idei Sziget programjában is szerepel. Az idén lesz 66 éves. A másiknál a mindent uraló fájdalom ellenpontjaként van jelen a derű titokzatos módon. Ha valakinek ennyire fáj az élet, és mégis kibírja, sőt énekel, annak a derű mélyen áthatja a lelkét. Ő Chavela Vargas Mexikóból. Eredetileg Costa Rica-i, nemrég volt 88 éves (!). A harmadiknál a derű maga a kirobbanó életöröm, neki az élet karnevál. Hát igen, ő a mai vendég, Celia Cruz Kubából. Már nem él. 2003-ban halt meg, 78 éves korában. New Jersey-ben, mert természetesen emigrációban élt 1960 óta.

Celia Cruz

Havannában még úgy volt, hogy spanyoltanár lesz, de aztán egy tanára azt mondta neki, hogy énekesnőként egy nap alatt kereshet annyit, mint tanárként egy hónapban. Így is történt. Mármint hogy nem lett spanyoltanár, viszont énekesnő lett. Persze nyilván keresett is: 23 évesen készült el első lemeze Venezuelában. Most legyen elég róla ennyi, majd lesz még Celia Cruz-sorozat, és akkor mondok mást is.

A szöveget egy kicsit ő is variálja, de most már nem közlöm újra, pont elég változatot hoztam le korábban.

És a mai videóban mi másról is énekelhetne Celia, mint hogy az élet karnevál, nem igaz, hogy mindig kegyetlen, mert tele van szépséggel és örömmel: La vida es un carnaval.


2007/07/06

Quizás, quizás, quizás - Marisela

Marisela népszerű mexikói-amerikai énekesnő. 1987 óta összesen 11 albuma jelent meg, ez a szám a 2000-ben rögzített Historia de un amor című lemezen hallható.

Marisela

Hát Marisela nem egy élő legenda, talán nem is kiemelkedő ez a felvétel, de szerettem volna egy példát arra is, hogy milyen egy mai slágerszerű feldolgozás. Nem, nem ez volt az igazi okom. Hanem a szöveg. Egy ici-picit Marisela is másképp énekli azt a sort. Így vagy úgy a legtöbb interpretációban az hangzik el, hogy telnek a napok, és a hős elveszíti a reményt, kétségbeesik (desesperado/desesperada, vagy desesperando). Marisela viszont reménykedik (várakozik): aquí esperando. Na most vajon ez mást jelent-e? Mert ugye ha telnek a napok, és várakozunk, akkor közben óhatatlanul veszítünk a reményből. Szóval azért tartalmilag itt sincs szó nagyon másról. Most azt mondhatjátok, hogy egy tingli-tangli sláger igénytelen szövegével minek annyit foglalkozni. Jogos. De ha valaki szereti a nyelvet (vigyázat, kétértelműség: szereti a nyelvet általában, és szereti ezt a nyelvet konkrétan), akkor szívesen babrál szövegekkel, még ha nem is túl épületesek.

És akkor lássuk a szöveget!

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

És akkor egy ráadás videó Marisela kebleivel: Enamorada y herida - Szerelmesen és megsebezve...


2007/07/03

Quizás, quizás, quizás - Sara Montiel


Hát igen, a Rossz nevelés-verzió... Kétségtelenül az egyik legautentikusabb előadás, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, és nem csak arról van szó, hogy ki hogyan találkozott először a dallal, és melyik élményt akarja újraélni. Én a Rossz nevelésben hallgattam először érdeklődéssel a Quizás, quizás, quizás-t, szóval persze nem akkor ismertem meg, de hát korábban nem nagyon érdekelt. Akkorra viszont már ki volt hegyezve a fülem a soundtrackekre. Tudtam, hogy itt örök értékek vannak látszólag mellékesen beillesztve a cselekménybe. Akkor már megtanultam, hogy ki Celia Cruz, mert hallottam a Lantanában a Te busco-t. Akkor már volt egy csomó felvételem a Cucurrucucu-ról, mert hallottam a Beszélj hozzá-ban Caetano Veloso különleges, rendhagyó előadásában (bár akkor még nem tudtam, hogy rendhagyó). És már ismertem a Llorona mítoszát, mert láttam a Fridát, ahol Chavela Vargas énekelte elgyötört férfihangján (bár csak később tanultam meg, hogy Chavela Vargas mekkora művész). Szóval csak azt akarom mondani, hogy nyitva volt az ajtó, amelyen belopózhatott a szívembe ez a régi kubai boleró.

Magáról a La mala educaciónról nem akarok sokat írni. Nagyon szeretem Almodóvart, de ez nem annyira emlékezetes élményem. A lényeg, hogy a filmben a nőnek öltözött Gael García Bernal "énekli" a dalt a spanyol díva, Sara Montiel hangján. Az "ikonikus" filmsztár, a spanyol szex-szimbólum, aki jövőre lesz 80 éves, maga is szerepelt a filmben, egy részletet láthattunk az 1969-es Esa mujer ('Ez a nő') című spanyol filmből.

És itt látható Sara Montiel egy nem tegnap készült felvételen, és mellette - bocs, mégis alatta - Gael García Bernal. Ha figyelmesen megnézzük, nincs tényleg valami hasonlóság a két tekintetben? Valami reménykedés, amely talán mindkettőnél csak a csábítás eszköze...

Sara Montiel
Gael García Bernal

A szöveget megint közlöm az aktuális előadásnak megfelelően, zölddel szedve a változékony sorokat.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

És végül az emlegetett filmjelenet. Zeneileg csonka, viszont látható...


2007/06/28

Quizás, quizás, quizás - Paco de Lucía


Csupa legenda... Ebbe a sorozatba nem kerül be senki, aki nem ünnepelt világhíresség. Paco de Lucía, a flamenco mestere és a gitár virtuóza az egyetlen előadóművész a Quizás, quizás, quizás ciklusban, aki nem latin-amerikai. 1947-ben született Dél-Spanyolországban, az apja is flamenco-gitáros volt (Antonio Sánchez), akárcsak egyik fivére, Ramón de Algecíras, miközben másik fivére, Pepe de Lucía ismert flamenco-énekes. A de Lucía név a portugál anyától, Lúcia Gomestől származik, pontosabban az ő tiszteletére vette fel a két testvér.

Paco de Lucía

Ez a felvétel még egy szempontból egyedi - legalábbis a sorozatban -: ez az egyetlen, amelyiken nem énekelnek. Így most nem is mellékelek szöveget :). Ez a felvétel is példa arra a boszorkányos sebességre, amelyet gyakran emlegetnek Paco de Lucía gitárjátékával kapcsolatban.

És amelyet a szemünkkel is megnézhetünk az alábbi videón.


2007/06/26

Quizás, quizás, quizás - Nat King Cole


Ez egy rövid bejegyzés lesz, csak azért, mert nem tudtam ellenállni. Nem gondolom, hogy Nat King Cole-nak ez a felvétele különösebben kiemelt helyen lenne a Quizás, quizás, quizás interpretációi között, de valahogy mégis imádom az előadó összetéveszthetetlen amerikai akcentusa miatt. Bár a számnak van népszerű angol nyelvű változata - meglepő módon Perhaps, perhaps, perhaps címen - a fekete jazzénekes ezúttal spanyolul adja elő.

Nat King Cole

Nat King Cole (1919-1965) - eredeti nevén Nathaniel Adams Coles - népszerű énekes, dalszerző és zongorista volt. Egy kissé lájtosan politizált is: kampányolt Kennedy mellett, és hallatta a hangját polgárjogi kérdésekben, bár bírálói szerint nem elég hangosan. Spanyol nyelvű lemezeit az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején rögzítette. Ez a felvétel első spanyol lemezén, az 1958-ban Havannában rögzített Cole Español címűn szerepel.

A szöveget most újra közlöm, mert apró eltérések vannak az egyes változatok között, és szeretnék kedveskedni filológiai érdeklődésű hallgatóimnak. A dal változékony sorát zölddel szedem.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

Na annyira nem is lett rövid a bejegyzés.

És persze ma is egy YouTube videóval zárjuk a műsort - hihetetlen, hogy a YouTube-on minden megvan -: Let There Be Love.



2007/06/24

Quizás, quizás, quizás - Trio Los Panchos


Gyönyörűségemet lelem a változatokban, a valódi örökzöldekben, amelyek mindig új életre kelnek, amikor egy tehetséges művész a saját hangján adja elő őket. Önmagukban talán nem sokat érnek, de az interpretáció során jelentéssel telítődnek, és izgalmassá válnak. Sokfélévé.

Egyik kedvencem, a Quizás, quizás, quizás ('Talán, talán, talán') egy boleró cha, vagy más néven ritmikus boleró 1947-ből. A boleró cha - mondják a tánchoz értők - átmenet a boleró és a cha-cha-cha között. Biztos. A szerző a kubai Osvaldo Farrés. 1903-ban született, népszerű dalszerző volt Havannában, de dalai ismertté váltak az Egyesült Államokban és Európában is. A 40-es években egy zenei rádióműsort is vezetett. 1962-ben emigrált, és hazájától távol halt meg 1985-ben.

Osvaldo Farrés

Első előadónak a Pocakosokat, a Los Panchos Triót választottam. A triót három gitáros alkotta, akik mind énekeltek is. Az együttes 1944-ben alakult, azóta többször megváltozott az összetétele, és az egykori vidám zenészek ma már nem is élnek (Rafael Basurto Larát leszámítva, aki viszont csak 1976-ban csatlakozott a trióhoz, és ma La Voz de Los Panchos - 'A Pocakosok Hangja' - néven egyedül képviseli a legendás hármast). Működésük során végigkoncertezték Latin-Amerika szinte minden országát.

Trio Los Panchos

Végül valamit a szövegről, mert az sem egészen érdektelen. Röviden arról szól, hogy a "lírai hősnek" már rohadtul elege van abból, hogy szerelmese csak vesztegeti az időt azzal, hogy bizonytalanságban hagyja, és nem ad egyértelmű választ. A mire is? A szexre? A házasságra? Nos, éppen ez az, ami nem derül ki a szövegből, és ez a meghatározatlanság többféle értelmezést tesz lehetővé. Másként hangzik például a dal, ha férfi, és másként, ha nő énekli.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

A mai videón természetesen a Trio Los Panchos játszik egy másik szép bolerót: Flor de azalea.


2007/06/21

As Time Goes By - Billie Holiday


Nyugi, ez az utolsó felvétel az As Time Goes By-ról. Egyben a kedvencem, sőt talán az egyetlen olyan interpretáció, amelyet önmagában is igazán szeretek - függetlenül a változatok iránti szenvedélyes "hermeneutikai" érdeklődésemtől. Mert Billie Holiday édes hangja összetéveszthetetlen, és a sok évtized távlatából is elvarázsol és megborzongat.

Billie Holiday

Billie Holiday (1915-1959) az olyan tragikus sorsú és egyben zseniális énekesnők közé tartozik, mint a pár hete már bemutatott Janis Joplin. A szegénységből indult, fiatalon prostituált is volt, aztán karrierje magasra ívelt, de belül boldogtalan maradt. Zűrös szerelmi ügyek, és persze a heroin, ami miatt a hatóságokkal is meggyűlt a baja. Gyakorlatilag pénz nélkül halt meg 44 éves korában szív- és májelégtelenségben. És közben: a jazz egyik halhatatlan dívája. Lady Day, ahogy élete végén nevezték.

A dal szövege továbbra is a Casablancáról szóló bejegyzésben olvasható.

A mai YouTube videón Bille Holiday egyik legnagyobb sikerét, a Strange Fruit-ot énekli.


2007/06/18

As Times Goes By - Rod Stewart & Queen Lafitah


Egy igazi csemege: az örökifjú rocksztár énekli a negyvenes évek szentimentális slágerét. Rod Stewart ma elmúlt hatvan, de még nem élt, amikor a Casablancát bemutatták. Az évezred elején egész sorozatot adott ki The Great American Songbook címen csupa örökzöld slágerrel. A sorozat II. "kötete" 2003-ban jelent meg As Time Goes By címen, rajta természetesen a címadó dallal.

Rod Stewart

Legalább ennyire izgalmas a dal másik előadója, az elbűvölő Queen Latifah. Az amerikai énekesnő, színésznő és modell (!) valamivel fiatalabb Rodnál, 1970-ben született. Nálunk talán a Chicago Mama Mortonja számít a legemlékezetesebb alakításának.

Queen Latifah

Ez a felvétel arra is alkalmat ad, hogy megismerkedjünk az As Time Goes By intrójával, amely sok felvételen hallható, de a mai kivételével egyiken sem azok közül, amelyeket kiválasztottam. Az angolul nem tudók számára röviden: a dal arról szól, hogy akármekkorát változott is a világ, a szerelem az szerelem, a férfinak kell a nő, a nőnek kell a férfi, és mindkettőnek kell a romantika és a csók. (Hogy az alábbi intróban Rod Stewart - több más előadóhoz hasonlóan - mért mond "third dimension"-t, azaz harmadik dimenziót "fourth dimension", negyedik dimenzió helyett, amitől ugye értelmét veszti az Einsteinre való utalás, az számomra rejtély.)

A dal további (tulajdonképpeni) szövege továbbra is a Casablancáról szóló bejegyzésben olvasható.

This day and age we're living in
Gives cause for apprehension
With speed and new invention
And things like fourth dimension.

Yet we get a trifle weary
With Mr. Einstein's theory.
So we must get down to earth at times
Relax relieve the tension

And no matter what the progress
Or what may yet be proved
The simple facts of life are such
They cannot be removed.

Az alábbi klipen Queen Latifah egyik legismertebb rap számát, a UNITY-t láthatjuk.


2007/06/17

As Time Goes By - Ella Fitzgerald


Sokkal több felvétel készült az As Time Goes By-ról, mint amennyit a hallgatók (olvasók) untatása nélkül itt meg lehetne jeleníteni. Ella Fitzgerald azonban nem hagyható ki a sorból.

Ella Fitzgerald

Ismét egy legenda, és ismét valaki, aki rendesen végigélte a századot. Ella Fitzgerald 1917-ben született, és 1996-ban halt meg. "A dal first ladyje" kétségkívül a legnépszerűbb jazz énekesnő volt az Egyesült Államokban mintegy fél évszázadon át. Életében 200 albumot készített, és a lemezek eladási példányszáma 40 millióra rúg.

Ennek a felvételnek külön érdekessége, hogy Ella 1970-es budapesti koncertjén készült. Ez az egész igazából arról szól, mennyire nem számít maga a dal, és milyen fontos az előadó és a kontextus. Ez a nagyon igénytelen, romantikus kis dallam új életre kel, amikor minden idők legnagyobb jazz énekesnője a saját képére formálja. Hát gyertek vissza gyakran, mert lesznek itt még érdekességek.

A dal szövege az előző bejegyzésben olvasható.

Az alábbi YouTube videón Ella egy 1930-as klasszikust ad elő. A Georgia on My Mind Stuart Gorrell és Hoagy Carmichael szerzeménye, és valószínűleg még többen énekelték, mint az As Time Goes By-t. Tulajdonképpen egy Georgia nevű lányról szól, de úgy is lehet érteni, hogy az érzelmek Georgia államra vonatkoznak, így hát a dal Georgia hivatalos himnuszává lett. (Azt hiszem, úgy senki nem értette, hogy Grúziáról szól :).)


2007/06/15

As Time Goes By - Frank Sinatra


A következőkben szeretném bemutatni az As Time Goes By néhány jeles interpretációját. A dalt nagyon sokan énekelték, így a teljesség meg sem közelíthető. Először lássunk néhány adatot magáról a számról! Ha hihetünk a Wikipédiának, a szerző Herman Hupfeld, aki a dalt 1931-ben írta az Everybody's Welcome c. musical számára, és eredetileg Frances Williams (1901-1959) adta elő.

Mai előadónk az amerikai legenda, Frank Sinatra (1915-1998). Hát akkurátusan végigélte a 20. századot. Sokak szerint a század legnépszerűbb szórakoztató művésze volt, és egyben a legnagylelkűbb emberbarát: állítólag több mint egymilliárd (!) dollárt adott élete során különböző karitatív alapítványoknak. Több mint 50 filmfőszerepet játszott, és a Guinness rekordként tartja számon, hogy 1980. január 26-án Rio de Janeiróban 175 ezer ember előtt adott koncertet. Ez alighanem a legnagyobb közönség volt, amely valaha egy szólóénekes kedvéért összegyűlt.



You must remember this,
A kiss is still a kiss,
A sigh is just a sigh,
The fundamental things apply....
As time goes by.

And when two lovers woo,
They still say 'I love you',
On that you can rely
No matter what the future brings,
As time goes by.

Moonlight and love songs, never out of date.
Hearts full of passion, jealousy, and hate.
Woman needs man, and man must have his mate,
That no one can deny.

It's still the same old story,
A fight for love and glory,
A case of do or die.
The world will always welcome lovers....
As time goes by.

Moonlight and love songs, never out of date.
Hearts full of passion, jealousy, and hate.
Woman needs man, and man must have his mate,
That no one can deny.

A mai YouTube videó Sinatra talán legnagyobb sikerét, a My Way-t mutatja be egy kis hommage vetítéssel. A My Way-re persze külön is vissza kéne térni egyszer, hiszen nálunk talán ismertebb a Gypsy Kings előadásában, és ez a kétféle interpretáció talán megér egy "adást" :).


2007/06/12

As Time Goes By - A filmzene

A Me llaman Caye után újra filmzene, de több mint hatvan évet visszaugrunk az időben. A Casablanca különleges varázsa tulajdonképpen érthetetlen. Ahányszor megnézem, annyiszor kell beismernem, hogy a cselekmény tele van lehetetlen, logikátlan és következetlen elemekkel. És mégis: ahányszor megnézem, annyiszor kavar fel és nyűgöz le újra Kertész Mihály halhatatlan mozija. Miben áll a titok? Szerintem elsősorban a nagyon jól kitalált karakterekben, akiket kitűnő színészek jelenítenek meg. Ebben a filmben szinte mindenki izgalmas. Elsősorban persze Rick (Humphrey Bogart), aki a westernekből lehet ismerős: kiábrándult, cinikus felszín, keménység és határozottság, de - mint Renault kapitány szellemesen megjegyzi - valójában "sentimentalist", aki végül példát mutat önzetlenségből és önfeláldozásból. De minden mellékszereplő egy külön világ: nemcsak Renault kapitány (Claude Rains) vagy Ferrari, a feketepiac feje (Sydney Greenstreet) emlékezetes, hanem egy életre megjegyeztük az ügyeskedő Ugarte (Peter Lorre), a bölcs főpincér, Carl (Szőke Szakáll) vagy akár a Marseillaise-t könnyezve éneklő névtelen gitáros énekesnő (Corinna Mura) és a nagyonszerelmes mixer-vagy-mi Sascha (Leonid Kinsky) alakját is. Szerintem az is zseniális, hogy a film egyetlen igazán szürke alakja egyben az egyetlen egyértelműen pozitív figura: a nemzetközi ellenállás hőse, Victor Laszlo (Paul Henreid).

De ez egy zenei blog, és a következő napokban a nagy filmsláger, a szerelmi emlékeket felkavaró As Time Goes By különböző interpretációit szeretném bemutatni. Természetes, hogy először az eredeti filmzenéről lesz szó, a jobbra található Miniamp indítógombjára kattintva a Casablanca egyik nagyjelenetének hangjai csendülnek fel. A jelenet szereplői: a gyönyörű Ilsa Lund, a nagy szerelem (Ingrid Bergman) és Sam, a zongorista-énekes, aki már Párizsban is a szerelmesek hű társa volt. Samet Dooley Wilson játssza, és mai "adásunkban" ő énekli el a "Múlik az idő"-t (avagy: "Az óra jár"-t).



ILSA: Hello, Sam.

SAM: Hello, Miss Ilsa. I never expected to see you again.

He sits down and is ready to play.

ILSA: It's been a long time.

SAM: Yes ma'am. A lot of water under the bridge.

ILSA: Some of the old songs, Sam.

SAM: Yes, ma'am

Sam begins to play a number. He is nervous, waiting for anything.

ILSA: Where is Rick?

SAM (evading): I don't know. I ain't seen him all night.

Sam looks uncomfortable.

ILSA: When will he be back?

SAM: Not tonight no more. He ain't coming. Uh, he went home.

ILSA: Does he always leave so early?

SAM: Oh, he never...well...he's got a girl up at the Bleu Parrot. He goes up there all the time.

ILSA: You used to be a much better liar, Sam.

SAM: Leave him alone, miss Ilsa. You're bad luck to him.

ILSA: Play it once, Sam, for old time's sake.

SAM: I don't know what you mean, Miss Ilsa.

ILSA: Play it, Sam. Play "As Time Goes By."

SAM: Oh I can't remember it, Miss Ilsa. I'm a little rusty on it

Of course he can. He doesn't want to play it. He seems even more scared now.

ILSA: I'll hum it for you.

Ilsa starts to hum.

Sam begins to play it very softly.

ILSA: Sing it, Sam

And Sam sings.

SAM: You must remember this, A kiss is just a kiss, A sigh is just a sigh, The fundamental things apply, As time goes by.

The door of the gambling room opens. Rick comes swinging out. He's heard the music and he's livid.

SAM: And when two lovers woo, They both say I love you, On that you can rely, No matter what the future brings, As time goes by.

Rick walks briskly up the piano.

RICK: Sam. I thought I told you never to play...

Az alábbi videón viszont nem ez a jelenet látható, hanem a film tetőpontját jelentő "We'll always have Paris" jelenet: Ilsa és Rick búcsúja.


2007/06/09

Me llaman Caye - Manu Chao

A radio knauszi most költözött ide, a korábbi "adások" a Legrégebbiek rovatban olvashatók. Ez egy kísérlet arra, hogy kedvenc zenéimet - és azokhoz kapcsolódó gondolataimat, kósza ismereteimet - megosszam azokkal, akiket érdekel. Mindig csak a legfrissebb "adáshoz" kapcsolódik zene, a régebbi bejegyzésekből csak a szöveg marad meg, és az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó YouTube videó.

Ezekben a napokban Manu Chao a vendégünk. Először három kedvenc dalomat mutattam be a Clandestino című albumról (1998) ma pedig egy nagyon szép betétdal következik egy a közelmúltban bemutatott filmből.



Manu Chao 1961-ben született Párizsban. Zeneileg nehezen besorolható eredeti fazon, eredetileg punkénekes, mai stílusa talán valamiféle világzene. Akár szó szerint is: Manu Chao maga a megtestesült multikulti. Anyja baszk, apja galiciai (gallego), akik Franco elől menekültek Spanyolországból Franciaországba még Manu születése előtt. Párizs elővárosában bevándorlókból álló soknemzetiségű környezetben nőtt fel a későbbi dalnok, aki összesen hét nyelven (francia, spanyol, angol, arab, gallego, portugál, angol és nyugat-afrikai wolof) énekel, gyakran ugyanabban a számban keverve a nyelveket. A dalok tartalma is a multikulturalizmust, a bevándorlókkal, az idegenekkel való szolidaritást fejezi ki, és általában egy harcos baloldaliságot jelenít meg.

A Princesas című filmet Magyarországon Utcalányok címen mutatták be, követve azt a hagyományt, amely szerint a külföldi filmek címe minden további nélkül megváltoztatható a forgalmazó pillanatnyi ötletei alapján. (A kedvencem ebben a műgfajban a Crash c. film, amelynek a címét Ütközésekre magyarították nyilván abból a megfontolásból, hogy az ütközés szónak magyarul nincs egyesszáma, vagy mert a fordító úgy vette észre, hogy több ütközés is van a filmben, és így próbálta tökéletesíteni cím és cselekmény összhangját. V. ö. Karinthy Kosztolányi-pontosításával: "Négy fal, egy plafon és egy padló között".) Mindegy. Az alábbiakban álljon itt némi információ (az odeon.hu-ról) Fernando León de Aranoa 2005-ös filmjéről.

"A történet két nőről szól, akik prostik, és egyben egy kicsit hercegnők is. Az egyikük Caye, aki csaknem harminc éves, a munkásosztályból származik, külseje rendezetlen. Másikuk, Zulema egy száműzetésben élő "hercegnő”. Kedves lány, de a mindennapjai meg vannak pecsételve, hiszen illegális bevándorló.
Amikor találkoznak, helyzetükből adódóan konfliktus alakul ki közöttük: a legtöbb prostituált érthető okokból ki nem állhatja azokat a bevándorlókat, akik az ő szakmájukban kívánnak elhelyezkedni. Caye és Zulema azonban hamar rájön, hogy - bár helyzetük különböző - hasonló problémákkal küszködnek."




Me llaman Caye,
pisando baldosas,
la revoltosa y tan perdida.
Me llaman Caye,
calle de noche,
calle de día.
Me llaman Caye,
voy tan cansada,
voy tan vacía,
como martinita
por la gran ciudad.

Me llaman Caye,
me subo a tu coche,
me llaman Caye de malegría.
Calle dolida,
calle cansada de tanto amar.

Voy calle abajo,
voy calle arriba,
no me rebajo ni por la vida.
Me llaman Caye y ese es mi orgullo,
yo sé que un día llegará,
yo sé que un día vendrá mi suerte,
un día me vendrá a buscar
a la salida un hombre bueno
pa to la vida y sin pagar
mi corazón no es de alquila.

Me llaman Caye,
me llaman Caye
calle sufrida,
calle tristeza de tanto amar.
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman Caye
siempre atrevida
me llaman Caye
de esquina a esquina.
Me llaman Caye
bala perdida
asi me disparó la vida.
Me llaman Caye
del desengaño
calle fracaso, calle perdida.

Me llaman Caye
vas sin futuro
Me llaman Caye
va sin salida
Me llaman Caye
calle más calle
las tres mujeres de la vida
suben pa bajo
bajan pa arriba
como martinita por la gran ciudad.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman siempre
y a cualquier hora,
me llaman guapa
siempre a deshora,
me llaman puta
también princesa
me llaman calle sin nobleza.
Me llaman Caye
calle sufrida,
calle perdida de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar...