Quizás, quizás, quizás - Sara Montiel

Hát igen, a Rossz nevelés-verzió... Kétségtelenül az egyik legautentikusabb előadás, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, és nem csak arról van szó, hogy ki hogyan találkozott először a dallal, és melyik élményt akarja újraélni. Én a Rossz nevelésben hallgattam először érdeklődéssel a Quizás, quizás, quizás-t, szóval persze nem akkor ismertem meg, de hát korábban nem nagyon érdekelt. Akkorra viszont már ki volt hegyezve a fülem a soundtrackekre. Tudtam, hogy itt örök értékek vannak látszólag mellékesen beillesztve a cselekménybe. Akkor már megtanultam, hogy ki Celia Cruz, mert hallottam a Lantanában a Te busco-t. Akkor már volt egy csomó felvételem a Cucurrucucu-ról, mert hallottam a Beszélj hozzá-ban Caetano Veloso különleges, rendhagyó előadásában (bár akkor még nem tudtam, hogy rendhagyó). És már ismertem a Llorona mítoszát, mert láttam a Fridát, ahol Chavela Vargas énekelte elgyötört férfihangján (bár csak később tanultam meg, hogy Chavela Vargas mekkora művész). Szóval csak azt akarom mondani, hogy nyitva volt az ajtó, amelyen belopózhatott a szívembe ez a régi kubai boleró.

Magáról a La mala educaciónról nem akarok sokat írni. Nagyon szeretem Almodóvart, de ez nem annyira emlékezetes élményem. A lényeg, hogy a filmben a nőnek öltözött Gael García Bernal "énekli" a dalt a spanyol díva, Sara Montiel hangján. Az "ikonikus" filmsztár, a spanyol szex-szimbólum, aki jövőre lesz 80 éves, maga is szerepelt a filmben, egy részletet láthattunk az 1969-es Esa mujer ('Ez a nő') című spanyol filmből.

És itt látható Sara Montiel egy nem tegnap készült felvételen, és mellette - bocs, mégis alatta - Gael García Bernal. Ha figyelmesen megnézzük, nincs tényleg valami hasonlóság a két tekintetben? Valami reménykedés, amely talán mindkettőnél csak a csábítás eszköze...




A szöveget megint közlöm az aktuális előadásnak megfelelően, zölddel szedve a változékony sorokat.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

És végül az emlegetett filmjelenet. Zeneileg csonka, viszont látható...