Qizás, quizás, quizás - Celia Cruz

Három fekete öregasszony énekel a szívemben, őket hívom elő, ha valami fáj. Az egyik dalában a szomorúság és a derű szétválaszthatatlanul fonódik össze egy különös kelet-atlanti életérzéssé. Ő Cesária Évora a Zöld-foki-szigetekről, akit korábban már bemutattam (még a radio knauszi régi folyamában), és aki az idei Sziget programjában is szerepel. Az idén lesz 66 éves. A másiknál a mindent uraló fájdalom ellenpontjaként van jelen a derű titokzatos módon. Ha valakinek ennyire fáj az élet, és mégis kibírja, sőt énekel, annak a derű mélyen áthatja a lelkét. Ő Chavela Vargas Mexikóból. Eredetileg Costa Rica-i, nemrég volt 88 éves (!). A harmadiknál a derű maga a kirobbanó életöröm, neki az élet karnevál. Hát igen, ő a mai vendég, Celia Cruz Kubából. Már nem él. 2003-ban halt meg, 78 éves korában. New Jersey-ben, mert természetesen emigrációban élt 1960 óta.



Havannában még úgy volt, hogy spanyoltanár lesz, de aztán egy tanára azt mondta neki, hogy énekesnőként egy nap alatt kereshet annyit, mint tanárként egy hónapban. Így is történt. Mármint hogy nem lett spanyoltanár, viszont énekesnő lett. Persze nyilván keresett is: 23 évesen készült el első lemeze Venezuelában. Most legyen elég róla ennyi, majd lesz még Celia Cruz-sorozat, és akkor mondok mást is.

A szöveget egy kicsit ő is variálja, de most már nem közlöm újra, pont elég változatot hoztam le korábban.

És a mai videóban mi másról is énekelhetne Celia, mint hogy az élet karnevál, nem igaz, hogy mindig kegyetlen, mert tele van szépséggel és örömmel: La vida es un carnaval.