Stai con me - Rita Pavone

Apám azt mondta, biztos szerelmes vagyok belé. Én hevesen és őszintén tagadtam, de tény, hogy ő volt az első sztár, akinek a fényképét a diákbérletem hátulján hordtam. 10-11 éves lehettem. De lehet, hogy fiatalabb. Egy filmben láttam először a tévében, természetesen énekesnőt játszott, és elbűvölt különleges hangja, szeplős arca és kirobbanó energiája. Akkoriban nem volt könnyű megszerezni kedvenceink számait, ráadásul akkor még magnóm sem volt, csak később örököltem meg nővéreimtől a bazi nagy szalagos Tertát, amellyel lesben állhattam a rádió kívánságműsora idején. De akkor már nem Rita Pavone volt a kedvenc. Szóval egyáltalán nem tudok visszaemlékezni arra, hogy mit is ismertem tőle gyerekkoromban - leszámítva a nagyon híres Adjatok egy kalapácsot! (Datemi Un Martello) c. számot. Az ő esetében is az internet hozta meg az újrafelfedezés örömét: felkereshettem ifjúságom.



Rita Pavone a tipikus tinisztár. 1962-ben, 17 éves korában nyert meg egy olasz Ki mit tud? jellegű tehetségkutató versenyt, aztán pár év múlva férjhez is ment a verseny szervezőjéhez. Mint az én példám is mutatja, számos filmben főszerepelt, én konkrétan a Rita, a Vadnyugat réme, és a Rita, a mama kedvence című filmekre emlékszem, amelyektől egyébként már elfogult gyerekként sem voltam elragadtatva. A Stai con me érdekessége, hogy a Stand By Me másik olasz változata, és teljesen különbözik a Celentano-féle Pregheròtól. Sajnos ezúttal kudarcot vallottam a szöveggel kapcsolatban, egyelőre nincs meg, ha valaki ki tudna segíteni, nagyon megköszönném. A címből ítélve talán jobban kötődik az eredetihez, mint a Pregherò.

Túl mélyen érint Rita Pavone, nem volt könnyű kiválasztani a megfelelő videót. Nagyon szeretem például az első nagy sikert, az 1962-es Partita di pallonét (Labdajáték) és még nagyon sok olaszul, spanyolul, angolul vagy németül énekelt számot. Végül mégis a Cuore (Szív) mellett döntöttem. A YouTube-on olvasható spanyol nyelvű komment teljesen a szívemből szól.

"Simplemente, maravilloso, aún en el año 2007 se recuerda esta maravillosa canción e interprete Rita Pavone, una canción directa al cuore, gracias por aquellos maravillosos años que en la actualidad se han convertido en un tesoro. Besos"



Ja igen, és föl lehet lélegezni. Egyelőre nem lesz több Stand By Me-feldolgozás.

Pregherò - Adriano Celentano

A Stand By Me sorozatot bevezető adásban megkockáztattam a gondolatot, hogy a dal szövegének van egy enyhe metafizikai bukéja. Erre érezhetett rá Adriano Celentano, amikor Pregherò ('Imádkozni fogok') címen olaszul énekelte el a dalt. Én nem tudok olaszul, de közlöm a szöveget. Ha valaki érti, nyomhatna egy kommentet, hogy pontosan mit is mond. A vallásos tartalom azért egyértelmű. Azt hiszem, imádkozni fog a szerelméért, akinek nincs hite, hogy ő is lásson, és ez az egész vallásos élmény persze összefonódik a szerelem élményével. Na jó, ha ez hülyeség, igazítsatok ki!

Pregherò per te
che hai la notte nel cuore
e se tu lo vorrai, crederai.
Io lo so perchè,
tu la fede non hai
ma se tu lo vorrai, crederai.

Non devi odiare il sole
perchè, tu non puoi vederlo
ma c'è, ora splende
su di noi, su di noi.

Dal castello ode il silenzio
e lui vede anche te
e già sento che anche tu lo vedrai.
Egli sa che lo vedrai
solo con gli occhi miei
ed il mondo la sua voce riavrà.

Io t'amo, t'amo, t'amo
questo è il primo segno
che dà la tua fede
nel Signor, nel Signor.

La fede è il più bel dono che il Signor
ci dà per vedere lui
e allora tu vedrai, tu vedrai, tu vedrai.



Adriano Celentano színész, komikus, énekes, rendező, apa - Rosalinda Celentano volt a sátán a Passióban - jövőre lesz 80 éves. 1960-ban játszott Fellini Édes életében, és akkor még nem tudta senki, hogy ő lesz Elvis Presley legjobb olasz tanítványa, a rock and roll olaszországi nagykövete és a leghíresebb olasz hulahop táncos. És a Pregherò-t már 1963-ban megcsinálta.

Celentano nálunk is népszerű volt még a 70-es években is, talán az Azzurrót játszották tőle a legtöbbször a rádióban. A mai videón mégsem ez, hanem az egészen korai, 1961-es (és nagyon jó) sikerszám, a 24000 csók (24000 baci) látható. Az öregek nosztalgiázzanak, a fiatalok művelődjenek!

Stand By Me - Mickey Gilley

Hosszú idő után megint filmzene. 1980-ban mutatták be John Travolta főszereplésével a Városi cowboyt (Urban Cowboy), amelyben fontos szerepet játszik egy pasadenai szórakozóhely, Gilley bárja. Na most az a vicc, hogy ez a bár tényleg létezik, és a tulajdonosa egy bizonyos Mickey Gilley nevű country énekes, aki egyébként unokatestvére a countrytól igen távoleső Jerry Lee Louisnak. És bár ez utóbbi őrült nem énekelt a filmben, a soundtrack cd-t (vagy az még bakelitlemez is volt?) a mai napig több mint 4 millió példányban adták el, ami azért még amerikai filmeknél is figyelemre méltó. Szóval a most hallható felvételen az akkor 44 éves Mickey Gilley énekli a Stand By Me country remake-jét.



Én Gilleyről most nem írok többet, aminek nagyon sok oka van, itt van mindjárt az, hogy nem tudok róla többet, meg aztán nem is szeretem, és különben is sok dolgom van mostanában. Amúgy meg be kell kennem a szúnyogcsípéseimet Fenistillel, mielőtt megbolondulok. És ha már felállok, hozok egy sört is.

Na itt vagyok. Szóval, ha már filmzene, akkor élvezzük egy kicsit az alábbi rajzfilmet. A főszereplők: Timon és Pumbaa, egy rókamanguszta, vagy mi, meg egy varacskos disznó. Róluk azt kell tudni, hogy az Oroszlánkirályból jöttek, és kedvenc eszméjük a hakuna matata. Erről pedig minden gyerek tudja, hogy szuahéli nyelven annyit jelent: semmi ok az aggodalomra. Ez a kisfilm viszont nem az Oroszlánkirályból való, mert Timon és Pumbaa önálló életre keltek, főszerepelték például az Oroszlánkirály 1½-t, nem is beszélve a direkt róluk szóló tévésorozatról. Az itt látható animáció pedig 1995-ben készült, és hát szerintem baromi szellemes.

Stand By Me - Pennywise

Na most tényleg rövid leszek, mert ez nem az én világom, viszont nagyon érdekes, ahogy tovább él egy klasszikus. A Pennywise nevű punk zenekar 1988-ban jött létre Kaliforniában, és nevét egy Stephen King által megálmodott rémről kapta. Az Az (It) című horrorregény alakváltó címszereplője legszívesebben egy Pennywise nevű bohóc formájában jelenik meg. Ebből is látszik, hogy jó humorú fickó, gyerekeket eszik, meg ilyesmi. Ami a zenekart illeti, nem szokásuk feldolgozásokat játszani, később nyilatkoztak, hogy ez nagy divat, de ők rühellik, és különben is jogdíjat kell fizetni utána. A felvétel egyébként első lemezükről (A Word from the Wise, 1989) való.



A videón a Pennywise anarchista lelkülete és George Bush iránti szeretetteljes tisztelete nyilvánul meg: Fuck Authority!

Stand By Me - U2 & Bruce Springsteen

1987. szeptember 25-én a philadelphiai JFK Stadionban a törött kezű Bono odakiáltott a közönségnek: "Akar valaki játszani a gitáromon?" Erre megjelent Bruce Springsteen. Bono: "Bruce Springsteen akar játszani a gitáromon. Ő valami helyi srác?" Ezután együtt lenyomták a Stand By Me-t, amit csak egy nagyon gyenge minőségű felvételen tudok most bemutatni. A számot különben mind a U2, mind Springsteen többször előadták.

A képen a két sztár látható, de egy másik alkalomból ölelkeznek.



A U2 nevű formáció 1976-ban, azaz az érettségim évében - azaz Bono 16 éves korában - jött létre Dublinban, és a 80-as évek közepétől világszerte rendkívül népszerű. Ez egyszerre jelenti a közönség dollárokban is kifejeződő rajongását és a szakmai kritika folyamatos elismerését. A zenei minőségen túl meg kell emlékezni az együttes, és különösen a frontember, Bono rendkívül aktív társadalmi-politikai elkötelezettségéről is. Bono a ONE nevű nagyszabású amerikai kampány egyik kezdeményezője és legismertebb szóvivője. A ONE 2004 óta szervezi akcióit a világszegénység felszámolása érdekében. Jelszava: Make poverty history, ami valami olyasmit jelent, hogy a szegénység kerüljön végérvényesen a történelem süllyesztőjébe.

Az 1949-ben született Bruce Springsteen - a Főnök - művészetében szintén elválaszthatatlan a rock és a politika. Dalai gyakran szólnak a kisemberek, a munkások hétköznapjairól, a megélhetés nehézségeiről, de ezen túlmenően Springsteen maga is kiveszi a részét több jótékony alapítvány tevékenységéből.

És persze a videón is ők ketten énekelnek, de egy másik koncerten (2003-ban Miamiban) és persze mást: Because the Night.

Stand By Me - John Lennon

A kilencvenes évek elején történelemtanárként fogalmaztam meg a következő gondolatot. Ha egy hegyes szakállú kopasz ember figyelmünkbe ajánl egy olyan világot, amelyben nincs tulajdon, nincsenek országok, és nincs vallás, akkor felháborodunk, hogy micsoda világtól elrugaszkodott pali ez. Ha viszont ugyanezt egy hosszú hajú, kerek szemüveges fiatalember énekli, akkor szép gondolatnak érezzük. A különbség a kettő között az, hogy Lenin tényleg lépéseket tett annak érdekében, hogy mindez megvalósuljon, Lennon viszont egy eszményt fogalmazott meg, amelyről nem akart végleg lemondani. (Arra csak később jöttem rá, hogy az Imagine-ról mért éppen Leninre - és nem, mondjuk, Marxra - asszociáltam. Maga a cím, továbbá a refrénben visszatérő "dreamer" szó ugyanis feltűnően rímel a Mi a teendő? egy szerintem fontos passzusára. Érdemes utánaolvasni :).)

Hát igen, a rendszerváltás idején vennem kellett egy nagy levegőt, és ki kellett mondanom, hogy nem tudok már marxista lenni. Lennon ebben a helyzetben a folytonosságot jelentette: a vonatkoztatási pontot, amelyet nem tagadtam meg. És nemcsak, talán nem is elsősorban az Imagine, a Give Peace a Chance, a Power to the People, a Woman is the Nigger of the World és más direkt politikai dalok miatt. Sokkal többről van szó: a fennállóval való meg nem békülésről az élet minden területén.



Na de térjünk rá a Stand By Me Lennon-féle változatára! 1975-ben Lennon kiadott egy nagylemezt Rock 'N' Roll címen, amelyen csupa olyan dalt énekel, amelynek nem ő a szerzője, és amely ifjúkora zenei világát idézi. Számomra különösen fontos ez a verzió, mert Lennon előadásában ismertem meg egyáltalán a számot, és őszintén szólva sokáig azt hittem, hogy Lennon saját számáról van szó.

És azért sem az Imagine lesz a mai videón.

Stand By Me - Otis Redding

Nem sokkal a Stand By Me 1961-es megszületése után 1964-ben - érdekes módon szintén 23 éves korában - lemezre énekelte a dalt az ünnepelt fekete soul énekes, Otis Redding (1941-1967) is. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a felvételt, több fantáziát, kreativitást érzek benne, mint az eredetiben.



A soul - ezt írják a zenetörténeti kézikönyvek - a gospel és a rythm and blues (R&B) házasságából született zenei műfaj. Mintegy szekularizálja a vallásos gospelben rejlő mély érzéseket azzal, hogy a populáris szórakoztató zene ritmusvilágával turbózza fel őket. Az előző adásban bemutatott Ben E. King mellett Ray Charles volt a soul egyik megalapítója, vagy legalábbis úttörője. Maga Otis Redding apja egyébként baptista lelkész volt, így a zenei gyökerek egészen egyértelműek.

Az alábbi diavetítés hátterében Redding leghíresebb dala szól: Sitting On The Dock of The Bay.

Stand By Me - Ben E. King

Ami engem igazán izgat, az a könnyű dalocskák titka. Amikor fiatal voltam, egyszerűen láttam a dolgokat: Mozart értékes, a Beatles szórakoztat. Persze nekem nagyon fontos volt akkor is a Beatles, de valahogy elfogadtam, hogy ez kevesebbet ér, nem a katarzisra megy, meg ilyesmi. Ahogy öregszem, egyre kevésbé látok világosan. Odáig még rendben van, hogy Presser nagy értékeket hoz létre, pedig állítólag könnyűzenét művel. De hogy a Különös éjszaka volt mért szorítja össze mindig a szívemet, azt már nem könnyű megmagyarázni. Tényleg csak azért, mert ilyen egyszerű lélek vagyok? Vagy mégis lehet érték az egyszerűben is? Akkor is, ha történetesen nem népdal? Biztos, hogy a Megrakják a tüzet többet ér, mint a Stand By Me?

A Ben E. King, Jerry Leiber és Mike Stoller által írt dal, amelyet Ben E. King énekelt először 1961-ben, állítólag a világ negyedik legtöbbször előadott dala (ki hitte volna, hogy ilyen statisztika is van?): kb. 7 milliószor énekelték. 2001-ben az amerikai lemezgyártók szövetsége (RIAA) oktatási célból csinált egy közvéleménykutatást ("hogy előmozdítsa az amerikai zenei és kulturális örökség jobb megértését"). A szavazók kiválasztották a 20. század 365 legjelentősebb amerikai dalát. A Stand By Me a 21. lett. (Jó, az Over the Rainbow lett az első, de ezt most hagyjuk.) Röviden arról szól, hogy semmi sem számít, ha velem vagy. Ami nem egy nagyon eredeti gondolat a szerelemről. Viszont a jó zene mellett - vagy annak részeként - mégis csak jelen van benne a szorongás is: a biztos pont, amit a szerelem jelent, mégis csak egy ránk boruló éjszakában és egy összeomló világban jelent kapaszkodót.



Persze most egy darabig a csapból is ez fog folyni. Úgy értem, a radio knauszi csapjából. Az első adás: a kezdetről szól. 1961 nagyon régen volt, akkor még Ben E. King csak 23 éves volt, most már egy kicsit több, mint a képen is látszik. Népszerű énekes egy halom albummal, de azért elsősorban mégis úgy ismerik, mint aki először énekelte a Stand By Me-t. Sokat mondó tény, hogy széles körű karitatív tevékenységének központja a Stand By Me Alapítvány.

When the night has come
And the land is dark
And the moon is the only light we'll see
No I won't be afraid, no I won't be afraid
Just as long as you stand, stand by me

And darlin', darlin', stand by me, oh now now stand by me
Stand by me, stand by me

If the sky that we look upon
Should tumble and fall
And the mountains should crumble to the sea
I won't cry, I won't cry, no I won't shed a tear
Just as long as you stand, stand by me

And darlin', darlin', stand by me, oh stand by me
Stand by me, stand by me, stand by me-e, yeah

Whenever you're in trouble won't you stand by me, oh now now stand by me
Oh stand by me, stand by me, stand by me

Darlin', darlin', stand by me-e, stand by me
Oh stand by me, stand by me, stand by me

A videón egy még régebbi jazz az idős Kinggel: Money Honey.