Színek - La vie en rose - Édith Piaf

Elnézést kell kérnem a hosszú hallgatásért. Most mondhatnám, hogy sok dolgom volt, ami igaz is, de az igazi ok nem ez. A szenvedély most egy kicsit áttevődött a személyes és oktatási honlapomra, amelyet teljesen újradizájnoltam az utóbbi hetekben, és hát ezzel töltöttem az éjszakáimat a radio knauszi helyett.

A La vie en rose ('rózsaszín élet') régóta foglalkoztat, igazából érdemes lenne készíteni egy sorozatot a változatairól, egyszer talán meg is csinálom. Hihetetlen nagy sláger, rengetegen énekelték vagy dolgozták fel instrumentálisan. És megint a titok: mi van ebben a soványka dallamban, ami elbódít és magával ragad? Persze, hogy megint a film volt a kiindulópont nekem. A La vie en rose-t ugyanis előszeretettel használják filmzeneként, a legismerteb talán a Sabrina (1954) volt, amelyben Audrey Hepburn énekelte Humphrey Bogart savanyú képébe bele. Na én nem ebben szerettem meg, hanem a jóval későbbi francia Jeux d"enfants-ban ('gyerekjátékok'), amelyet - ki tudja, mért - Szeress, ha mersz címen vetítettek nálunk (Yann Samuel első filmje). Nos, a film egyszerre édeskés, giccs, limonádé és tragikus, torokszorító, rémisztő. Nekem ilyen a La vie en rose is, ne kérdezzétek, miért. Talán a film miatt. Talán Piaf miatt.



Édith Giovanna Gassion pici, törékeny testével szolgált rá a Piaf ('veréb') művésznévre. A családi háttér ezúttal igen érdekes: anyja bárénekesnő volt, de lelépett Isztambulba egy jó szerződéssel, ezért a kis Édith a nagyanyjához került, akinek viszont bordélyháza volt Normandiában. Na nem maradt ott sokáig, mert hamarosan apja vette magához. Louis Gassion egyebek mellett kígyóemberként lépett fel, és itt már a lánya is hasznossá tudta tenni magát, mert apja mutatványa után énekléssel vezette le a feszültséget. Alighanem itt derült ki, hogy van némi énekhangja.

Na de innen csak a lényeget. 1947-ben megtalálta élete nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszolót (na jó, tegyük hozzá: világbajnokot), és innentől az életet már rózsaszínben láthatta. Egészen 1949 őszéig, amikor Cerdan gépe lezuhant, Piafot pedig előbb az alkohol, majd a morfium kerítette hatalmába. 1963-ban halt meg, 48 évesen. Ha össze kéne gyűjteni a francia szellem öt jelképét, bizonyára ő lenne az egyik. A 20. század egyik meghatározó művésze volt.

Na de mai adásunk nem elsősorban róla, hanem a Rózsaszín életről szól, amely dal Piafé volt eredetileg, nemcsak azért, mert ő énekelte először 1946-ban, hanem azért is, mert ő írta a szövegét Louis Gugliemi zenéjére.

És most természetesen a szöveg franciául. Akit érdekel az angol fordítás, az nézze meg ezt a helyet, ott több fordítási kísérlet is olvasható. A francia helyesírásért nem vállalok felelősséget, viszont örömmel veszek minden korrekciót.

Des yeux qui font baiser les miens,
un rire qui se perd sur sa bouche
Voila le portrait, sans retouche,
de l'homme auquel j'appartiens

Quand il me prend dans ses bras
Il me parle tout bas
Je vois la vie en rose
Il me dit des mots d'amour
Ces mots de tous les jours
Et ca m'fait quelque chose
Il est entre dans mon coeur
Une part de bonheur
Dont je connais la cause
C'est lui pour moi, moi pour lui dans la vie
Il me l'a dit l'a jure pour la vie
Et des que je l'apercois
Alors je sens en moi mon coeur qui bat

Des nuits d'amour ne plus en finir
Un grand bonheur qui prend sa place
Des ennuis, des chagrins, des phrases
Heureux, heureux à en mourir

Quand il me prend dans ses bras
Il me parle tout bas
Je vois la vie en rose
Il me dit des mots d'amour
Des mots de tous les jours
Et ca m'fait quelque chose
Il est entre dans mon coeur
Une part de bonheur
Je reconnais la cause
C'est toi pour moi, moi pour toi dans la vie
Tu me l'as dit t'l'as jure pour la vie
Et des que je t'apercois
Alors je sens en moi mon coeur qui bat

Az alábbi videón a másik legnépszerűbb változat, Louis Armstrongé látható-hallható.

Színek - She's a Rainbow - The Rolling Stones

Bocsánat azoktól, akik újra és újra próbálkoztak, hátha van valami újdonság, és mindig csalódniuk kellett. Sokáig nem voltam, mert egy kicsit el voltam havazva, de itt vagyok, és egy új sorozattal jelentkezem. Úgy döntöttem, motívumokon alapuló sorozatokat indítok. És hogy ne legyen unalmas, több ilyet fogok futtatni párhuzamosan. Az első a színekről szól, olyan dalokról, amelyekben fontos szerepet játszanak a színek.

És örülök, hogy kezdő darabnak megtaláltam a Rolling Stonesnak ezt a számát, amely általában idézi fel a színek kavalkádját. Pszichedelikus zene, akármit is jelentsen a hatvanas éveknek ez a varázsszava. Bizonyára nem véletlen, hogy ugyanakkor került a közönség elé - 1967-ben -, amikor a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds c. agyonelemzett kompozíciója. Bár bizonyára nem elhanyagolható különbség, hogy Jagger és Richards száma a Their Satanic Majesties Request c. albumon hallható, míg a Lennon-McCartney dal a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band címűn. Most ezt a különbséget nem elemezném túl, de azért mintegy szimbolikusan jól kifejezi a két együttes közötti inkább arculati, mint filozófiai különbséget. Miközben a két dal rokonsága szembeszökő.

Talán nem baj, ha most a Rolling Stonest nem mutatom be, inkább nézzünk meg egy képet a már vénülő, de - mondják - még mindig király fiúkról.



She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

Have you seen her dressed in blue?
See the sky in front of you
And her face is like a sail
Speck of white so fair and pale
Have you seen a lady fairer?

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

Have you seen her all in gold?
Like a queen in days of old
She shoots her colors all around
Like a sunset going down
Have you seen a lady fairer?

She comes in colors ev'rywhere;
She combs her hair
She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

She's like a rainbow
Coming, colors in the air
Oh, everywhere
She comes in colors

És a videó persze, hogy a Lucy in the Sky: egy részlet a Sárga tengeralattjáró című rajzfilmből, amely maga is olyan volt, mint egy szivárvány...