A következő címkéjű bejegyzések mutatása: latin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: latin. Összes bejegyzés megjelenítése

2007/09/18

Rózsa - Guantanamera - Celia Cruz


Talán furcsa, hogy a rózsáról szóló sorozatot egy olyan dallal kezdem, amelyben azért nem tűnik központi jelentőségűnek a rózsa. De nekem fontos, hiszen a radio knauszi mottója is az a Martí-sor, amely leginkább a Guantanamerából ismert. A Guantanamera furcsa dal, legalábbis Magyarországon (vagy Európában) kevéssé ismert ez a műfaj. Általában műdalnak tartják, amely 1929-ben keletkezett, és amelynek szerzője - a Wikipédia cikke szerint - egy bizonyos José Fernandez Diaz, akinek rádióműsorai voltak Kubában. Egyesek szerint a dallam népzenei eredetű, ami nagyon is meglehet. Az eredeti szöveg egy guantanamói lányról szólt, és Fernandez Diaz a vele való afférját mesélte el a dalban több változatban is.

És éppen ez a több változat az, ami a Guantanamera jellegzetessége. Már maga a szerző is arra használta egyik rendszeres műsorában, hogy aktuális eseményeket énekeljen meg, és a későbbiekben még inkább ilyen jelleget öltött a dal: a szöveg állandóan változik, gyakran az énekesek improvizálják, és persze már semmi köze nincs a refrénhez, amely váltig a guantanamói lányt emlegeti. Műfajilag hasonló tehát a mexikói La Bambához, vagy még inkább az ugyancsak mexikói Cucarachához.

A Guantanamerával azonban még valami történt, aminek hatására ma nemcsak a legnépszerűbb kubai dal, hanem egyben a legfontosabb kubai hazafias dal is. Julián Orbón kubai zeneszerző José Martí Versos sencillos című ciklusának néhány részletét illesztette az eredeti dallamhoz, és így létrejött a ma leginkább használatos szövegváltozatok közös magja.

José Martí

A rengeteg változat közül Celia Cruz egyik felvételét választottam. Maga Celia Cruz is nagyon sokszor énekelte a dalt egészen különböző módokon. Celiáról megemlékeztem már egy korábbi adásban, most nem ismétlem magam. Erre a felvételre azért esett a választásom, mert jó példa az improvizatív szövegkezelésre, és az ily módon sajáttá tett szövegben az énekesnő többször kifejezetten hivatkozik Martíra.



Ennek a felvételnek a szövegét sajnos nem tudom prezentálni. A meghatározó elem benne kétségkívül Kuba dicsérete, ami mindig nagyon fontos volt az emigrációban élő díva számára. Majd rátér Martí verseire, és azokat egy saját összekötő szöveggel kommentálja. Az alábbiakban közlöm a dal leggyakrabban énekelt strófáinak szövegét, majd Martí Cultivo una rosa blanca kezdetű költeményét az Egyszerű versekből. Sajnos tudtommal nincs magyar fordítása.

Yo soy un hombre sincero
De donde crece la palma
Y antes de morirme quiero
Echar mis versos del alma
Guantanamera, guajira Guantanamera

Mi verso es de un verde claro
Y de un carmín encendido
Mi verso es un ciervo herido
Que busca en el monte amparo
Guantanamera, guajira Guantanamera

Cultivo una rosa blanca
En julio como en enero
Para el amigo sincero
Que me da su mano franca
Guantanamera, guajira Guantanamera

Con los pobres de la tierra
Quiero yo mi suerte echar
El arroyo de la sierra
Me complace más que el mar
Guantanamera, guajira Guantanamera

José Martí: [Cultivo una rosa blanca...]

Cultivo una rosa blanca,
En julio como en enero,
Para el amigo sincero,
Que me da su mano franca.

Y para el cruel que me arranca
El corazón con que vivo,
Cardo ni ortiga' cultivo:
Cultivo la rosa blanca.

A YouTube videóján is Celia Cruz énekel: egy másik felvétel, más Martí-szövegekkel.



2007/07/12

Perhaps, perhaps, quizás - Lila Downs


Lila Downst a Fridából ismertem meg, aztán megnéztem tavaly a Szigeten, és mindjárt vettem is egy cd-t tőle. Egy törékeny csaj. Látszólag. De a tüdejébe belefér Mexikó. És hát ő is olyan, hogy mindent a maga képére formál, mint az előző adásban bemutatott Celia Cruz vagy a Gypsy Kings vagy - bocsánat a végképp idétlen hasonlatért - Rita Pavone.

Lila Downs

Lila Downs 39 éves mexikói énekesnő, erősen kötődik a mexikói indián népzenéhez, de szívesen énekel társadalmi-politikai töltetű dalokat, hagyományos latin zenét, jazzt, sok mindent. Ezen a felvételen az eredeti bolerót eléggé átalakítja, mondjuk, kreatívan fogja meg a dolgot. Azért is jó, hogy ez is bekerül a sorozatba, mert így legalább egy példa lesz az angol nyelvű szövegváltozatra, amely egyébként eléggé elterjedt. Ez persze vegyes nyelvű, de akkor is... :)

You won't admit you love me and so
How am I ever to know
You always tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Y así pasan los días
Y yo, desesperada
Y tú, tú contestando
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

So if you really love me say "yes"
But if you don't, dear, confess
And please don't tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Siempre que te pregunto
Que cuándo, cómo y dónde
Tú me respondes
Quizás, quizás, quizás
quizas, quizas, quizas
pensando...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Y así pasan los días
Y yo desesperandmente
pensando tambien, tambien...

Siempre que te pregunto
Que cuándo, cómo y dónde
Tú siempre me respondes
Quizás, quizás, quizás...

A million times I’ve asked you and then
I ask you over again
You only answer
Perhaps, perhaps, quizas...

If you can't make your mind up,
We'll never get started,
And I don't want to wind up
Being parted, broken hearted.

So if you really love me say "yes"
But if you don't, dear, confess,
And please don't tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Vida mia ¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?
Vida mia, no me hagas perder más el tiempo

¿Hasta cuándo?

Mira que esta sopa se me esta enfriando,
No me hagas perder más el tiempo, mi vida

No me hagas perder más el tiempo,
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?
Que esta sopa se me esta enfriando.

És ez az utolsó darab ebből a sorozatból. Őszintén szólva nekem kedvem lenne folytatni, de hát jóból is megárt a sok, és most már ideje valami egész mást keresni.

De addig is a mai videó persze, hogy a Fridából lesz: Salma Hayek táncol, Lila Downs énekel, Antonio Banderas vigyorog: Alcoba azul - Kék alkóv.


2007/07/08

Qizás, quizás, quizás - Celia Cruz


Három fekete öregasszony énekel a szívemben, őket hívom elő, ha valami fáj. Az egyik dalában a szomorúság és a derű szétválaszthatatlanul fonódik össze egy különös kelet-atlanti életérzéssé. Ő Cesária Évora a Zöld-foki-szigetekről, akit korábban már bemutattam (még a radio knauszi régi folyamában), és aki az idei Sziget programjában is szerepel. Az idén lesz 66 éves. A másiknál a mindent uraló fájdalom ellenpontjaként van jelen a derű titokzatos módon. Ha valakinek ennyire fáj az élet, és mégis kibírja, sőt énekel, annak a derű mélyen áthatja a lelkét. Ő Chavela Vargas Mexikóból. Eredetileg Costa Rica-i, nemrég volt 88 éves (!). A harmadiknál a derű maga a kirobbanó életöröm, neki az élet karnevál. Hát igen, ő a mai vendég, Celia Cruz Kubából. Már nem él. 2003-ban halt meg, 78 éves korában. New Jersey-ben, mert természetesen emigrációban élt 1960 óta.

Celia Cruz

Havannában még úgy volt, hogy spanyoltanár lesz, de aztán egy tanára azt mondta neki, hogy énekesnőként egy nap alatt kereshet annyit, mint tanárként egy hónapban. Így is történt. Mármint hogy nem lett spanyoltanár, viszont énekesnő lett. Persze nyilván keresett is: 23 évesen készült el első lemeze Venezuelában. Most legyen elég róla ennyi, majd lesz még Celia Cruz-sorozat, és akkor mondok mást is.

A szöveget egy kicsit ő is variálja, de most már nem közlöm újra, pont elég változatot hoztam le korábban.

És a mai videóban mi másról is énekelhetne Celia, mint hogy az élet karnevál, nem igaz, hogy mindig kegyetlen, mert tele van szépséggel és örömmel: La vida es un carnaval.


2007/07/06

Quizás, quizás, quizás - Marisela

Marisela népszerű mexikói-amerikai énekesnő. 1987 óta összesen 11 albuma jelent meg, ez a szám a 2000-ben rögzített Historia de un amor című lemezen hallható.

Marisela

Hát Marisela nem egy élő legenda, talán nem is kiemelkedő ez a felvétel, de szerettem volna egy példát arra is, hogy milyen egy mai slágerszerű feldolgozás. Nem, nem ez volt az igazi okom. Hanem a szöveg. Egy ici-picit Marisela is másképp énekli azt a sort. Így vagy úgy a legtöbb interpretációban az hangzik el, hogy telnek a napok, és a hős elveszíti a reményt, kétségbeesik (desesperado/desesperada, vagy desesperando). Marisela viszont reménykedik (várakozik): aquí esperando. Na most vajon ez mást jelent-e? Mert ugye ha telnek a napok, és várakozunk, akkor közben óhatatlanul veszítünk a reményből. Szóval azért tartalmilag itt sincs szó nagyon másról. Most azt mondhatjátok, hogy egy tingli-tangli sláger igénytelen szövegével minek annyit foglalkozni. Jogos. De ha valaki szereti a nyelvet (vigyázat, kétértelműség: szereti a nyelvet általában, és szereti ezt a nyelvet konkrétan), akkor szívesen babrál szövegekkel, még ha nem is túl épületesek.

És akkor lássuk a szöveget!

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo aquí esperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

És akkor egy ráadás videó Marisela kebleivel: Enamorada y herida - Szerelmesen és megsebezve...


2007/07/03

Quizás, quizás, quizás - Sara Montiel


Hát igen, a Rossz nevelés-verzió... Kétségtelenül az egyik legautentikusabb előadás, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, és nem csak arról van szó, hogy ki hogyan találkozott először a dallal, és melyik élményt akarja újraélni. Én a Rossz nevelésben hallgattam először érdeklődéssel a Quizás, quizás, quizás-t, szóval persze nem akkor ismertem meg, de hát korábban nem nagyon érdekelt. Akkorra viszont már ki volt hegyezve a fülem a soundtrackekre. Tudtam, hogy itt örök értékek vannak látszólag mellékesen beillesztve a cselekménybe. Akkor már megtanultam, hogy ki Celia Cruz, mert hallottam a Lantanában a Te busco-t. Akkor már volt egy csomó felvételem a Cucurrucucu-ról, mert hallottam a Beszélj hozzá-ban Caetano Veloso különleges, rendhagyó előadásában (bár akkor még nem tudtam, hogy rendhagyó). És már ismertem a Llorona mítoszát, mert láttam a Fridát, ahol Chavela Vargas énekelte elgyötört férfihangján (bár csak később tanultam meg, hogy Chavela Vargas mekkora művész). Szóval csak azt akarom mondani, hogy nyitva volt az ajtó, amelyen belopózhatott a szívembe ez a régi kubai boleró.

Magáról a La mala educaciónról nem akarok sokat írni. Nagyon szeretem Almodóvart, de ez nem annyira emlékezetes élményem. A lényeg, hogy a filmben a nőnek öltözött Gael García Bernal "énekli" a dalt a spanyol díva, Sara Montiel hangján. Az "ikonikus" filmsztár, a spanyol szex-szimbólum, aki jövőre lesz 80 éves, maga is szerepelt a filmben, egy részletet láthattunk az 1969-es Esa mujer ('Ez a nő') című spanyol filmből.

És itt látható Sara Montiel egy nem tegnap készült felvételen, és mellette - bocs, mégis alatta - Gael García Bernal. Ha figyelmesen megnézzük, nincs tényleg valami hasonlóság a két tekintetben? Valami reménykedés, amely talán mindkettőnél csak a csábítás eszköze...

Sara Montiel
Gael García Bernal

A szöveget megint közlöm az aktuális előadásnak megfelelően, zölddel szedve a változékony sorokat.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

És végül az emlegetett filmjelenet. Zeneileg csonka, viszont látható...


2007/06/28

Quizás, quizás, quizás - Paco de Lucía


Csupa legenda... Ebbe a sorozatba nem kerül be senki, aki nem ünnepelt világhíresség. Paco de Lucía, a flamenco mestere és a gitár virtuóza az egyetlen előadóművész a Quizás, quizás, quizás ciklusban, aki nem latin-amerikai. 1947-ben született Dél-Spanyolországban, az apja is flamenco-gitáros volt (Antonio Sánchez), akárcsak egyik fivére, Ramón de Algecíras, miközben másik fivére, Pepe de Lucía ismert flamenco-énekes. A de Lucía név a portugál anyától, Lúcia Gomestől származik, pontosabban az ő tiszteletére vette fel a két testvér.

Paco de Lucía

Ez a felvétel még egy szempontból egyedi - legalábbis a sorozatban -: ez az egyetlen, amelyiken nem énekelnek. Így most nem is mellékelek szöveget :). Ez a felvétel is példa arra a boszorkányos sebességre, amelyet gyakran emlegetnek Paco de Lucía gitárjátékával kapcsolatban.

És amelyet a szemünkkel is megnézhetünk az alábbi videón.


2007/06/26

Quizás, quizás, quizás - Nat King Cole


Ez egy rövid bejegyzés lesz, csak azért, mert nem tudtam ellenállni. Nem gondolom, hogy Nat King Cole-nak ez a felvétele különösebben kiemelt helyen lenne a Quizás, quizás, quizás interpretációi között, de valahogy mégis imádom az előadó összetéveszthetetlen amerikai akcentusa miatt. Bár a számnak van népszerű angol nyelvű változata - meglepő módon Perhaps, perhaps, perhaps címen - a fekete jazzénekes ezúttal spanyolul adja elő.

Nat King Cole

Nat King Cole (1919-1965) - eredeti nevén Nathaniel Adams Coles - népszerű énekes, dalszerző és zongorista volt. Egy kissé lájtosan politizált is: kampányolt Kennedy mellett, és hallatta a hangját polgárjogi kérdésekben, bár bírálói szerint nem elég hangosan. Spanyol nyelvű lemezeit az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején rögzítette. Ez a felvétel első spanyol lemezén, az 1958-ban Havannában rögzített Cole Español címűn szerepel.

A szöveget most újra közlöm, mert apró eltérések vannak az egyes változatok között, és szeretnék kedveskedni filológiai érdeklődésű hallgatóimnak. A dal változékony sorát zölddel szedem.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperado,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

Na annyira nem is lett rövid a bejegyzés.

És persze ma is egy YouTube videóval zárjuk a műsort - hihetetlen, hogy a YouTube-on minden megvan -: Let There Be Love.



2007/06/24

Quizás, quizás, quizás - Trio Los Panchos


Gyönyörűségemet lelem a változatokban, a valódi örökzöldekben, amelyek mindig új életre kelnek, amikor egy tehetséges művész a saját hangján adja elő őket. Önmagukban talán nem sokat érnek, de az interpretáció során jelentéssel telítődnek, és izgalmassá válnak. Sokfélévé.

Egyik kedvencem, a Quizás, quizás, quizás ('Talán, talán, talán') egy boleró cha, vagy más néven ritmikus boleró 1947-ből. A boleró cha - mondják a tánchoz értők - átmenet a boleró és a cha-cha-cha között. Biztos. A szerző a kubai Osvaldo Farrés. 1903-ban született, népszerű dalszerző volt Havannában, de dalai ismertté váltak az Egyesült Államokban és Európában is. A 40-es években egy zenei rádióműsort is vezetett. 1962-ben emigrált, és hazájától távol halt meg 1985-ben.

Osvaldo Farrés

Első előadónak a Pocakosokat, a Los Panchos Triót választottam. A triót három gitáros alkotta, akik mind énekeltek is. Az együttes 1944-ben alakult, azóta többször megváltozott az összetétele, és az egykori vidám zenészek ma már nem is élnek (Rafael Basurto Larát leszámítva, aki viszont csak 1976-ban csatlakozott a trióhoz, és ma La Voz de Los Panchos - 'A Pocakosok Hangja' - néven egyedül képviseli a legendás hármast). Működésük során végigkoncertezték Latin-Amerika szinte minden országát.

Trio Los Panchos

Végül valamit a szövegről, mert az sem egészen érdektelen. Röviden arról szól, hogy a "lírai hősnek" már rohadtul elege van abból, hogy szerelmese csak vesztegeti az időt azzal, hogy bizonytalanságban hagyja, és nem ad egyértelmű választ. A mire is? A szexre? A házasságra? Nos, éppen ez az, ami nem derül ki a szövegből, és ez a meghatározatlanság többféle értelmezést tesz lehetővé. Másként hangzik például a dal, ha férfi, és másként, ha nő énekli.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo voy desesperando,
Y tú, tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...
Quizás, quizás, quizás...

A mai videón természetesen a Trio Los Panchos játszik egy másik szép bolerót: Flor de azalea.


2007/06/09

Me llaman Caye - Manu Chao

A radio knauszi most költözött ide, a korábbi "adások" a Legrégebbiek rovatban olvashatók. Ez egy kísérlet arra, hogy kedvenc zenéimet - és azokhoz kapcsolódó gondolataimat, kósza ismereteimet - megosszam azokkal, akiket érdekel. Mindig csak a legfrissebb "adáshoz" kapcsolódik zene, a régebbi bejegyzésekből csak a szöveg marad meg, és az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó YouTube videó.

Ezekben a napokban Manu Chao a vendégünk. Először három kedvenc dalomat mutattam be a Clandestino című albumról (1998) ma pedig egy nagyon szép betétdal következik egy a közelmúltban bemutatott filmből.



Manu Chao 1961-ben született Párizsban. Zeneileg nehezen besorolható eredeti fazon, eredetileg punkénekes, mai stílusa talán valamiféle világzene. Akár szó szerint is: Manu Chao maga a megtestesült multikulti. Anyja baszk, apja galiciai (gallego), akik Franco elől menekültek Spanyolországból Franciaországba még Manu születése előtt. Párizs elővárosában bevándorlókból álló soknemzetiségű környezetben nőtt fel a későbbi dalnok, aki összesen hét nyelven (francia, spanyol, angol, arab, gallego, portugál, angol és nyugat-afrikai wolof) énekel, gyakran ugyanabban a számban keverve a nyelveket. A dalok tartalma is a multikulturalizmust, a bevándorlókkal, az idegenekkel való szolidaritást fejezi ki, és általában egy harcos baloldaliságot jelenít meg.

A Princesas című filmet Magyarországon Utcalányok címen mutatták be, követve azt a hagyományt, amely szerint a külföldi filmek címe minden további nélkül megváltoztatható a forgalmazó pillanatnyi ötletei alapján. (A kedvencem ebben a műgfajban a Crash c. film, amelynek a címét Ütközésekre magyarították nyilván abból a megfontolásból, hogy az ütközés szónak magyarul nincs egyesszáma, vagy mert a fordító úgy vette észre, hogy több ütközés is van a filmben, és így próbálta tökéletesíteni cím és cselekmény összhangját. V. ö. Karinthy Kosztolányi-pontosításával: "Négy fal, egy plafon és egy padló között".) Mindegy. Az alábbiakban álljon itt némi információ (az odeon.hu-ról) Fernando León de Aranoa 2005-ös filmjéről.

"A történet két nőről szól, akik prostik, és egyben egy kicsit hercegnők is. Az egyikük Caye, aki csaknem harminc éves, a munkásosztályból származik, külseje rendezetlen. Másikuk, Zulema egy száműzetésben élő "hercegnő”. Kedves lány, de a mindennapjai meg vannak pecsételve, hiszen illegális bevándorló.
Amikor találkoznak, helyzetükből adódóan konfliktus alakul ki közöttük: a legtöbb prostituált érthető okokból ki nem állhatja azokat a bevándorlókat, akik az ő szakmájukban kívánnak elhelyezkedni. Caye és Zulema azonban hamar rájön, hogy - bár helyzetük különböző - hasonló problémákkal küszködnek."




Me llaman Caye,
pisando baldosas,
la revoltosa y tan perdida.
Me llaman Caye,
calle de noche,
calle de día.
Me llaman Caye,
voy tan cansada,
voy tan vacía,
como martinita
por la gran ciudad.

Me llaman Caye,
me subo a tu coche,
me llaman Caye de malegría.
Calle dolida,
calle cansada de tanto amar.

Voy calle abajo,
voy calle arriba,
no me rebajo ni por la vida.
Me llaman Caye y ese es mi orgullo,
yo sé que un día llegará,
yo sé que un día vendrá mi suerte,
un día me vendrá a buscar
a la salida un hombre bueno
pa to la vida y sin pagar
mi corazón no es de alquila.

Me llaman Caye,
me llaman Caye
calle sufrida,
calle tristeza de tanto amar.
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman Caye
siempre atrevida
me llaman Caye
de esquina a esquina.
Me llaman Caye
bala perdida
asi me disparó la vida.
Me llaman Caye
del desengaño
calle fracaso, calle perdida.

Me llaman Caye
vas sin futuro
Me llaman Caye
va sin salida
Me llaman Caye
calle más calle
las tres mujeres de la vida
suben pa bajo
bajan pa arriba
como martinita por la gran ciudad.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman siempre
y a cualquier hora,
me llaman guapa
siempre a deshora,
me llaman puta
también princesa
me llaman calle sin nobleza.
Me llaman Caye
calle sufrida,
calle perdida de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar...