Rózsa - Guantanamera - Celia Cruz

Talán furcsa, hogy a rózsáról szóló sorozatot egy olyan dallal kezdem, amelyben azért nem tűnik központi jelentőségűnek a rózsa. De nekem fontos, hiszen a radio knauszi mottója is az a Martí-sor, amely leginkább a Guantanamerából ismert. A Guantanamera furcsa dal, legalábbis Magyarországon (vagy Európában) kevéssé ismert ez a műfaj. Általában műdalnak tartják, amely 1929-ben keletkezett, és amelynek szerzője - a Wikipédia cikke szerint - egy bizonyos José Fernandez Diaz, akinek rádióműsorai voltak Kubában. Egyesek szerint a dallam népzenei eredetű, ami nagyon is meglehet. Az eredeti szöveg egy guantanamói lányról szólt, és Fernandez Diaz a vele való afférját mesélte el a dalban több változatban is.

És éppen ez a több változat az, ami a Guantanamera jellegzetessége. Már maga a szerző is arra használta egyik rendszeres műsorában, hogy aktuális eseményeket énekeljen meg, és a későbbiekben még inkább ilyen jelleget öltött a dal: a szöveg állandóan változik, gyakran az énekesek improvizálják, és persze már semmi köze nincs a refrénhez, amely váltig a guantanamói lányt emlegeti. Műfajilag hasonló tehát a mexikói La Bambához, vagy még inkább az ugyancsak mexikói Cucarachához.

A Guantanamerával azonban még valami történt, aminek hatására ma nemcsak a legnépszerűbb kubai dal, hanem egyben a legfontosabb kubai hazafias dal is. Julián Orbón kubai zeneszerző José Martí Versos sencillos című ciklusának néhány részletét illesztette az eredeti dallamhoz, és így létrejött a ma leginkább használatos szövegváltozatok közös magja.



A rengeteg változat közül Celia Cruz egyik felvételét választottam. Maga Celia Cruz is nagyon sokszor énekelte a dalt egészen különböző módokon. Celiáról megemlékeztem már egy korábbi adásban, most nem ismétlem magam. Erre a felvételre azért esett a választásom, mert jó példa az improvizatív szövegkezelésre, és az ily módon sajáttá tett szövegben az énekesnő többször kifejezetten hivatkozik Martíra.



Ennek a felvételnek a szövegét sajnos nem tudom prezentálni. A meghatározó elem benne kétségkívül Kuba dicsérete, ami mindig nagyon fontos volt az emigrációban élő díva számára. Majd rátér Martí verseire, és azokat egy saját összekötő szöveggel kommentálja. Az alábbiakban közlöm a dal leggyakrabban énekelt strófáinak szövegét, majd Martí Cultivo una rosa blanca kezdetű költeményét az Egyszerű versekből. Sajnos tudtommal nincs magyar fordítása.

Yo soy un hombre sincero
De donde crece la palma
Y antes de morirme quiero
Echar mis versos del alma
Guantanamera, guajira Guantanamera

Mi verso es de un verde claro
Y de un carmín encendido
Mi verso es un ciervo herido
Que busca en el monte amparo
Guantanamera, guajira Guantanamera

Cultivo una rosa blanca
En julio como en enero
Para el amigo sincero
Que me da su mano franca
Guantanamera, guajira Guantanamera

Con los pobres de la tierra
Quiero yo mi suerte echar
El arroyo de la sierra
Me complace más que el mar
Guantanamera, guajira Guantanamera

José Martí: [Cultivo una rosa blanca...]

Cultivo una rosa blanca,
En julio como en enero,
Para el amigo sincero,
Que me da su mano franca.

Y para el cruel que me arranca
El corazón con que vivo,
Cardo ni ortiga' cultivo:
Cultivo la rosa blanca.

A YouTube videóján is Celia Cruz énekel: egy másik felvétel, más Martí-szövegekkel.

Qizás, quizás, quizás - Celia Cruz

Három fekete öregasszony énekel a szívemben, őket hívom elő, ha valami fáj. Az egyik dalában a szomorúság és a derű szétválaszthatatlanul fonódik össze egy különös kelet-atlanti életérzéssé. Ő Cesária Évora a Zöld-foki-szigetekről, akit korábban már bemutattam (még a radio knauszi régi folyamában), és aki az idei Sziget programjában is szerepel. Az idén lesz 66 éves. A másiknál a mindent uraló fájdalom ellenpontjaként van jelen a derű titokzatos módon. Ha valakinek ennyire fáj az élet, és mégis kibírja, sőt énekel, annak a derű mélyen áthatja a lelkét. Ő Chavela Vargas Mexikóból. Eredetileg Costa Rica-i, nemrég volt 88 éves (!). A harmadiknál a derű maga a kirobbanó életöröm, neki az élet karnevál. Hát igen, ő a mai vendég, Celia Cruz Kubából. Már nem él. 2003-ban halt meg, 78 éves korában. New Jersey-ben, mert természetesen emigrációban élt 1960 óta.



Havannában még úgy volt, hogy spanyoltanár lesz, de aztán egy tanára azt mondta neki, hogy énekesnőként egy nap alatt kereshet annyit, mint tanárként egy hónapban. Így is történt. Mármint hogy nem lett spanyoltanár, viszont énekesnő lett. Persze nyilván keresett is: 23 évesen készült el első lemeze Venezuelában. Most legyen elég róla ennyi, majd lesz még Celia Cruz-sorozat, és akkor mondok mást is.

A szöveget egy kicsit ő is variálja, de most már nem közlöm újra, pont elég változatot hoztam le korábban.

És a mai videóban mi másról is énekelhetne Celia, mint hogy az élet karnevál, nem igaz, hogy mindig kegyetlen, mert tele van szépséggel és örömmel: La vida es un carnaval.