Tiger in the Night - Katie Melua

Az úgy volt, hogy megnéztem a Miss Potter című filmet. Nem mondom, aranyos a Péter nyúl, de azért elsősorban mégis René Zellweger miatt néztem meg, mert őt nagyon csípem. Ezzel is az van persze, hogy Zellwegert igazából a Bridget Jones naplójában szerettem meg, és azóta azért kedvezőtlen irányban változott a testalkata, de még mindig bejön. Mert jó színésznő. Szerintem. Szóval messziről indítok, de azért közeledem a tigrishez. Már egy párszor utaltam rá, hogy soundtrack-mániás vagyok, vagyis szeretem kikutatni, hogy mi is az a zene, ami hallható egy filmben. És ebben a filmben is volt valami figyelemreméltó, egy együgyű dalocska arról, hogy hogy tanította táncolni az egyik szerelmes a másikat. Na most hűséges olvasóim tudják, hogy én az ilyentől kész vagyok, még tiszta szerencse, ha nem sírom el magam. Na jó, azért ez most nem fenyegetett, viszont megtudtam, hogy létezik egy Katie Melua nevű nagyon szép és nem mellesleg szép hangú énekesnő.



Ketevan Melua Grúziában született, Észak-Írországban nőtt föl, és 23 éves. Legyen elég róla ennyi, különben is, mit lehet írni valakiről, aki csak 23 évet élt? Hacsak azt nem, hogy van egy másik száma, ami sokkal inkább felkeltette az érdeklődésem, mert tigrismániás vagyok, és hát erről van szó a mai adásban. Egyébként ez is filmzene a Mia Sarah című spanyol filmből, a szerző Mike Batt, Melua menedzsere.

You are the tiger burning bright
Deep in the forest of my night
You are the one who keeps me strong in this world

You sleep by the silent cooling streams
Down in the darkness of my dreams
All of my life I never knew
You were the dream I'd see come true
You are the tiger burning bright

I was the one who looked so hard I could not see.
Now I could never live without the love you give to me.

I lived like a wild and lonely soul,
Lost in a dream beyond control.
You were the one who brought me home down to earth.

For you are the tiger burning bright
Deep in the forest of my night
All of my life I never knew
You were the dream I'd see come true
You are the tiger burning bright

Most aztán lehet filózni azon, hogy jogos-e Blake tigriséből szerelmes dalt költeni. Legyen tehát egy kis irodalom is a radio knauszin!


William Blake: The Tiger

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder and what art
Could twist the sinews of thy heart?
And, when thy heart began to beat,
What dread hand and what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And watered heaven with their tears,
Did he smile his work to see?
Did he who made the lamb make thee?

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

Kosztolányi Dezső fordítása

Tigris

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Szabó Lőrinc fordítása

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

És az elején emlegetett dalocska a Miss Potter jeleneteivel: When You Taught Me How To Dance.

Stand By Me - Mickey Gilley

Hosszú idő után megint filmzene. 1980-ban mutatták be John Travolta főszereplésével a Városi cowboyt (Urban Cowboy), amelyben fontos szerepet játszik egy pasadenai szórakozóhely, Gilley bárja. Na most az a vicc, hogy ez a bár tényleg létezik, és a tulajdonosa egy bizonyos Mickey Gilley nevű country énekes, aki egyébként unokatestvére a countrytól igen távoleső Jerry Lee Louisnak. És bár ez utóbbi őrült nem énekelt a filmben, a soundtrack cd-t (vagy az még bakelitlemez is volt?) a mai napig több mint 4 millió példányban adták el, ami azért még amerikai filmeknél is figyelemre méltó. Szóval a most hallható felvételen az akkor 44 éves Mickey Gilley énekli a Stand By Me country remake-jét.



Én Gilleyről most nem írok többet, aminek nagyon sok oka van, itt van mindjárt az, hogy nem tudok róla többet, meg aztán nem is szeretem, és különben is sok dolgom van mostanában. Amúgy meg be kell kennem a szúnyogcsípéseimet Fenistillel, mielőtt megbolondulok. És ha már felállok, hozok egy sört is.

Na itt vagyok. Szóval, ha már filmzene, akkor élvezzük egy kicsit az alábbi rajzfilmet. A főszereplők: Timon és Pumbaa, egy rókamanguszta, vagy mi, meg egy varacskos disznó. Róluk azt kell tudni, hogy az Oroszlánkirályból jöttek, és kedvenc eszméjük a hakuna matata. Erről pedig minden gyerek tudja, hogy szuahéli nyelven annyit jelent: semmi ok az aggodalomra. Ez a kisfilm viszont nem az Oroszlánkirályból való, mert Timon és Pumbaa önálló életre keltek, főszerepelték például az Oroszlánkirály 1½-t, nem is beszélve a direkt róluk szóló tévésorozatról. Az itt látható animáció pedig 1995-ben készült, és hát szerintem baromi szellemes.

Perhaps, perhaps, quizás - Lila Downs

Lila Downst a Fridából ismertem meg, aztán megnéztem tavaly a Szigeten, és mindjárt vettem is egy cd-t tőle. Egy törékeny csaj. Látszólag. De a tüdejébe belefér Mexikó. És hát ő is olyan, hogy mindent a maga képére formál, mint az előző adásban bemutatott Celia Cruz vagy a Gypsy Kings vagy - bocsánat a végképp idétlen hasonlatért - Rita Pavone.



Lila Downs 39 éves mexikói énekesnő, erősen kötődik a mexikói indián népzenéhez, de szívesen énekel társadalmi-politikai töltetű dalokat, hagyományos latin zenét, jazzt, sok mindent. Ezen a felvételen az eredeti bolerót eléggé átalakítja, mondjuk, kreatívan fogja meg a dolgot. Azért is jó, hogy ez is bekerül a sorozatba, mert így legalább egy példa lesz az angol nyelvű szövegváltozatra, amely egyébként eléggé elterjedt. Ez persze vegyes nyelvű, de akkor is... :)

You won't admit you love me and so
How am I ever to know
You always tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Y así pasan los días
Y yo, desesperada
Y tú, tú contestando
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que más tú quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

So if you really love me say "yes"
But if you don't, dear, confess
And please don't tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Siempre que te pregunto
Que cuándo, cómo y dónde
Tú me respondes
Quizás, quizás, quizás
quizas, quizas, quizas
pensando...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Y así pasan los días
Y yo desesperandmente
pensando tambien, tambien...

Siempre que te pregunto
Que cuándo, cómo y dónde
Tú siempre me respondes
Quizás, quizás, quizás...

A million times I’ve asked you and then
I ask you over again
You only answer
Perhaps, perhaps, quizas...

If you can't make your mind up,
We'll never get started,
And I don't want to wind up
Being parted, broken hearted.

So if you really love me say "yes"
But if you don't, dear, confess,
And please don't tell me
Perhaps, perhaps, quizas...

Vida mia ¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?
Vida mia, no me hagas perder más el tiempo

¿Hasta cuándo?

Mira que esta sopa se me esta enfriando,
No me hagas perder más el tiempo, mi vida

No me hagas perder más el tiempo,
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?
Que esta sopa se me esta enfriando.

És ez az utolsó darab ebből a sorozatból. Őszintén szólva nekem kedvem lenne folytatni, de hát jóból is megárt a sok, és most már ideje valami egész mást keresni.

De addig is a mai videó persze, hogy a Fridából lesz: Salma Hayek táncol, Lila Downs énekel, Antonio Banderas vigyorog: Alcoba azul - Kék alkóv.

Quizás, quizás, quizás - Sara Montiel

Hát igen, a Rossz nevelés-verzió... Kétségtelenül az egyik legautentikusabb előadás, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, és nem csak arról van szó, hogy ki hogyan találkozott először a dallal, és melyik élményt akarja újraélni. Én a Rossz nevelésben hallgattam először érdeklődéssel a Quizás, quizás, quizás-t, szóval persze nem akkor ismertem meg, de hát korábban nem nagyon érdekelt. Akkorra viszont már ki volt hegyezve a fülem a soundtrackekre. Tudtam, hogy itt örök értékek vannak látszólag mellékesen beillesztve a cselekménybe. Akkor már megtanultam, hogy ki Celia Cruz, mert hallottam a Lantanában a Te busco-t. Akkor már volt egy csomó felvételem a Cucurrucucu-ról, mert hallottam a Beszélj hozzá-ban Caetano Veloso különleges, rendhagyó előadásában (bár akkor még nem tudtam, hogy rendhagyó). És már ismertem a Llorona mítoszát, mert láttam a Fridát, ahol Chavela Vargas énekelte elgyötört férfihangján (bár csak később tanultam meg, hogy Chavela Vargas mekkora művész). Szóval csak azt akarom mondani, hogy nyitva volt az ajtó, amelyen belopózhatott a szívembe ez a régi kubai boleró.

Magáról a La mala educaciónról nem akarok sokat írni. Nagyon szeretem Almodóvart, de ez nem annyira emlékezetes élményem. A lényeg, hogy a filmben a nőnek öltözött Gael García Bernal "énekli" a dalt a spanyol díva, Sara Montiel hangján. Az "ikonikus" filmsztár, a spanyol szex-szimbólum, aki jövőre lesz 80 éves, maga is szerepelt a filmben, egy részletet láthattunk az 1969-es Esa mujer ('Ez a nő') című spanyol filmből.

És itt látható Sara Montiel egy nem tegnap készült felvételen, és mellette - bocs, mégis alatta - Gael García Bernal. Ha figyelmesen megnézzük, nincs tényleg valami hasonlóság a két tekintetben? Valami reménykedés, amely talán mindkettőnél csak a csábítás eszköze...




A szöveget megint közlöm az aktuális előadásnak megfelelően, zölddel szedve a változékony sorokat.

Siempre que te pregunto,
Que cuándo, cómo y dónde,
Tú siempre me respondes,
Quizás, quizás, quizás...

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Estás perdiendo el tiempo
Pensando, pensando
Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú, contestando,
Quizás, quizás, quizás...

Por lo que tú más quieras
¿Hasta cuándo? ¿Hasta cuándo?

Y así pasan los días,
Y yo desesperando,
Y tú, tú contestando,
Quizás, quizás, quizás...

És végül az emlegetett filmjelenet. Zeneileg csonka, viszont látható...

As Time Goes By - A filmzene

A Me llaman Caye után újra filmzene, de több mint hatvan évet visszaugrunk az időben. A Casablanca különleges varázsa tulajdonképpen érthetetlen. Ahányszor megnézem, annyiszor kell beismernem, hogy a cselekmény tele van lehetetlen, logikátlan és következetlen elemekkel. És mégis: ahányszor megnézem, annyiszor kavar fel és nyűgöz le újra Kertész Mihály halhatatlan mozija. Miben áll a titok? Szerintem elsősorban a nagyon jól kitalált karakterekben, akiket kitűnő színészek jelenítenek meg. Ebben a filmben szinte mindenki izgalmas. Elsősorban persze Rick (Humphrey Bogart), aki a westernekből lehet ismerős: kiábrándult, cinikus felszín, keménység és határozottság, de - mint Renault kapitány szellemesen megjegyzi - valójában "sentimentalist", aki végül példát mutat önzetlenségből és önfeláldozásból. De minden mellékszereplő egy külön világ: nemcsak Renault kapitány (Claude Rains) vagy Ferrari, a feketepiac feje (Sydney Greenstreet) emlékezetes, hanem egy életre megjegyeztük az ügyeskedő Ugarte (Peter Lorre), a bölcs főpincér, Carl (Szőke Szakáll) vagy akár a Marseillaise-t könnyezve éneklő névtelen gitáros énekesnő (Corinna Mura) és a nagyonszerelmes mixer-vagy-mi Sascha (Leonid Kinsky) alakját is. Szerintem az is zseniális, hogy a film egyetlen igazán szürke alakja egyben az egyetlen egyértelműen pozitív figura: a nemzetközi ellenállás hőse, Victor Laszlo (Paul Henreid).

De ez egy zenei blog, és a következő napokban a nagy filmsláger, a szerelmi emlékeket felkavaró As Time Goes By különböző interpretációit szeretném bemutatni. Természetes, hogy először az eredeti filmzenéről lesz szó, a jobbra található Miniamp indítógombjára kattintva a Casablanca egyik nagyjelenetének hangjai csendülnek fel. A jelenet szereplői: a gyönyörű Ilsa Lund, a nagy szerelem (Ingrid Bergman) és Sam, a zongorista-énekes, aki már Párizsban is a szerelmesek hű társa volt. Samet Dooley Wilson játssza, és mai "adásunkban" ő énekli el a "Múlik az idő"-t (avagy: "Az óra jár"-t).



ILSA: Hello, Sam.

SAM: Hello, Miss Ilsa. I never expected to see you again.

He sits down and is ready to play.

ILSA: It's been a long time.

SAM: Yes ma'am. A lot of water under the bridge.

ILSA: Some of the old songs, Sam.

SAM: Yes, ma'am

Sam begins to play a number. He is nervous, waiting for anything.

ILSA: Where is Rick?

SAM (evading): I don't know. I ain't seen him all night.

Sam looks uncomfortable.

ILSA: When will he be back?

SAM: Not tonight no more. He ain't coming. Uh, he went home.

ILSA: Does he always leave so early?

SAM: Oh, he never...well...he's got a girl up at the Bleu Parrot. He goes up there all the time.

ILSA: You used to be a much better liar, Sam.

SAM: Leave him alone, miss Ilsa. You're bad luck to him.

ILSA: Play it once, Sam, for old time's sake.

SAM: I don't know what you mean, Miss Ilsa.

ILSA: Play it, Sam. Play "As Time Goes By."

SAM: Oh I can't remember it, Miss Ilsa. I'm a little rusty on it

Of course he can. He doesn't want to play it. He seems even more scared now.

ILSA: I'll hum it for you.

Ilsa starts to hum.

Sam begins to play it very softly.

ILSA: Sing it, Sam

And Sam sings.

SAM: You must remember this, A kiss is just a kiss, A sigh is just a sigh, The fundamental things apply, As time goes by.

The door of the gambling room opens. Rick comes swinging out. He's heard the music and he's livid.

SAM: And when two lovers woo, They both say I love you, On that you can rely, No matter what the future brings, As time goes by.

Rick walks briskly up the piano.

RICK: Sam. I thought I told you never to play...

Az alábbi videón viszont nem ez a jelenet látható, hanem a film tetőpontját jelentő "We'll always have Paris" jelenet: Ilsa és Rick búcsúja.

Me llaman Caye - Manu Chao

A radio knauszi most költözött ide, a korábbi "adások" a Legrégebbiek rovatban olvashatók. Ez egy kísérlet arra, hogy kedvenc zenéimet - és azokhoz kapcsolódó gondolataimat, kósza ismereteimet - megosszam azokkal, akiket érdekel. Mindig csak a legfrissebb "adáshoz" kapcsolódik zene, a régebbi bejegyzésekből csak a szöveg marad meg, és az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó YouTube videó.

Ezekben a napokban Manu Chao a vendégünk. Először három kedvenc dalomat mutattam be a Clandestino című albumról (1998) ma pedig egy nagyon szép betétdal következik egy a közelmúltban bemutatott filmből.



Manu Chao 1961-ben született Párizsban. Zeneileg nehezen besorolható eredeti fazon, eredetileg punkénekes, mai stílusa talán valamiféle világzene. Akár szó szerint is: Manu Chao maga a megtestesült multikulti. Anyja baszk, apja galiciai (gallego), akik Franco elől menekültek Spanyolországból Franciaországba még Manu születése előtt. Párizs elővárosában bevándorlókból álló soknemzetiségű környezetben nőtt fel a későbbi dalnok, aki összesen hét nyelven (francia, spanyol, angol, arab, gallego, portugál, angol és nyugat-afrikai wolof) énekel, gyakran ugyanabban a számban keverve a nyelveket. A dalok tartalma is a multikulturalizmust, a bevándorlókkal, az idegenekkel való szolidaritást fejezi ki, és általában egy harcos baloldaliságot jelenít meg.

A Princesas című filmet Magyarországon Utcalányok címen mutatták be, követve azt a hagyományt, amely szerint a külföldi filmek címe minden további nélkül megváltoztatható a forgalmazó pillanatnyi ötletei alapján. (A kedvencem ebben a műgfajban a Crash c. film, amelynek a címét Ütközésekre magyarították nyilván abból a megfontolásból, hogy az ütközés szónak magyarul nincs egyesszáma, vagy mert a fordító úgy vette észre, hogy több ütközés is van a filmben, és így próbálta tökéletesíteni cím és cselekmény összhangját. V. ö. Karinthy Kosztolányi-pontosításával: "Négy fal, egy plafon és egy padló között".) Mindegy. Az alábbiakban álljon itt némi információ (az odeon.hu-ról) Fernando León de Aranoa 2005-ös filmjéről.

"A történet két nőről szól, akik prostik, és egyben egy kicsit hercegnők is. Az egyikük Caye, aki csaknem harminc éves, a munkásosztályból származik, külseje rendezetlen. Másikuk, Zulema egy száműzetésben élő "hercegnő”. Kedves lány, de a mindennapjai meg vannak pecsételve, hiszen illegális bevándorló.
Amikor találkoznak, helyzetükből adódóan konfliktus alakul ki közöttük: a legtöbb prostituált érthető okokból ki nem állhatja azokat a bevándorlókat, akik az ő szakmájukban kívánnak elhelyezkedni. Caye és Zulema azonban hamar rájön, hogy - bár helyzetük különböző - hasonló problémákkal küszködnek."



Me llaman Caye,
pisando baldosas,
la revoltosa y tan perdida.
Me llaman Caye,
calle de noche,
calle de día.
Me llaman Caye,
voy tan cansada,
voy tan vacía,
como martinita
por la gran ciudad.

Me llaman Caye,
me subo a tu coche,
me llaman Caye de malegría.
Calle dolida,
calle cansada de tanto amar.

Voy calle abajo,
voy calle arriba,
no me rebajo ni por la vida.
Me llaman Caye y ese es mi orgullo,
yo sé que un día llegará,
yo sé que un día vendrá mi suerte,
un día me vendrá a buscar
a la salida un hombre bueno
pa to la vida y sin pagar
mi corazón no es de alquila.

Me llaman Caye,
me llaman Caye
calle sufrida,
calle tristeza de tanto amar.
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman Caye
siempre atrevida
me llaman Caye
de esquina a esquina.
Me llaman Caye
bala perdida
asi me disparó la vida.
Me llaman Caye
del desengaño
calle fracaso, calle perdida.

Me llaman Caye
vas sin futuro
Me llaman Caye
va sin salida
Me llaman Caye
calle más calle
las tres mujeres de la vida
suben pa bajo
bajan pa arriba
como martinita por la gran ciudad.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar
Me llaman Caye
calle más calle.

Me llaman siempre
y a cualquier hora,
me llaman guapa
siempre a deshora,
me llaman puta
también princesa
me llaman calle sin nobleza.
Me llaman Caye
calle sufrida,
calle perdida de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar.

Me llaman Caye
me llaman Caye
calle sufrida
calle tristeza de tanto amar...